Jump to content

Táncterápia, a mélyre hatoló

2016. 01. 06. 12:00

Tele vagyunk feszültségekkel. Ha nem tudjuk ezt magunkból kivarázsolni, akkor csak gyűlik, és gyűlik, amely kihat lelki életünkre, egészségünkre. Éppen ezért szükséges valamit találni, amellyel le tudjuk vezetni többletünket.

Olykor az is elég, ha párunkkal, barátunkkal, családtagjainkkal beszélgetünk egy nagyot, akár egy kellemes séta mellett. Mások a sportot, valamilyen mozgást választanak fölös energiájuk kiadására. Van, aki a hobbijának él. Vannak, akik terápiára járnak. Olyan összejövetelek ezek, amikor többen összegyűlnek, és megszabadulhatnak lelki bajaiktól. Ebben a felállásban mindenki arra gondol, hogy a csoport tagjai székeket körberakva, egymás mellé ülve, szabadon vagy irányítottan beszélgethetnek gondjaikról. A terápia mást is jelenthet, akár mozgásba, táncba is torkolhat.

Míg a balett és más formális táncot szabályhoz kötöttek, addig a XX. század első felében egyre szabadabbá és kötetlenebbé vált a táncok koreográfiája. Ez adott lehetőséget arra, hogy a táncterápia kialakulhasson. Az ilyen fajta tánc, mozgás nagyobb terepet biztosít arra, hogy az ember kifejezhesse érzelmeit, küzdelmeit a világgal, embertársaival.

Ez a szabadság abban is megnyilvánult, hogy egyre több olyan elem szerepelt a táncban, ami azelőtt nem. Egy ír táncosnő újítása volt az, hogy le merte venni cipőjét és mezítláb járta a táncot. Egy másik táncosnő a közönséget vonta be saját táncába, felvette velük a kapcsolatot és kommunikációba kezdett, amely már csak-csak táncterápiának minősült. Ki lehetne a legjobb táncterapeuta, ha nem a táncos? Rájöttek arra, hogy a tánc maga nagyon érzékeny terep, és ha abba még a pszichológiát is beépítik, akkor kizökkenthetik a táncterápia résztvevőit saját egy helyben topogós helyzetükből. A pszichoanalitika más-más eszközeit alkalmazták a táncosok, mert felismerték azt, hogy mennyire a lélek mélyére tudnak így eljutni. Az emberek többségének vannak olyan élményeik, amelyeket mélyen magukba temetve őriznek. Szinte eltemették magukban, és mintha nem is léteznének ezek, úgy élnek tovább. A csoportos mozgás, az táncterápia rávilágít arra, hogy az érzelmek mennyire elbújhatnak testünkben, de a mozdulatok felszínre hozhatják. A mozgásterápia segít megérteni, átgondolni és megfogalmazni, hogy miért működik úgy bármi, ahogyan, valamint olyan érzéseket és gondolatokat tud az ember kifejezni a tánccal, amelyeket szavakkal talán nem is lehet.

A tánccal javul a személyek önképe, csökken a szorongás és a depresszió mértéke. Ezen kívül a tánccal javulhat az életminőség és a testképre is jó hatással van. Miért nem táncol mindenki?

(Kép forrása: ucalgary.ca)