Jump to content

A segítség negatív hatásai

2015. 08. 26. 10:00

Kerülhetünk olyan élethelyzetbe, amikor segítségre van szükségünk. Olykor kérés nélkül fel is tűnik az, aki valóban kiment a nehéz, kilátástalannak tűnő helyzetből. Csakhogy ennek a nemes cselekedetnek is van árnyoldala.

Segíteni szép, segíteni kell is. Hasznos, és akár életet is lehet vele menteni. A segítség adása jó, átszövi életünket, de azt a napunkat biztos. Azét is, aki segíteni tud egy bajbajutottnak, és azét is, akin segítenek.

Az egész emberi társadalom erre a segítségnyújtásra épül, hiszen e nélkül ki sem alakulhatott volna. Mégis okozhat kellemetlenséget, hátránnyal is járhat. Fura és ellentmondásos ez, de a segítségre szoruló ember belekerül bizonyos szerepekbe, hiszen ő az, aki gyengébb, a hierarchia alján, alárendelt szerepbe kerül. Emiatt viszont nagyon sokan végletekig kerülik a legkisebb segítséget is. Akin segíteni akarnak kérése ellenére, abból dacot és ellenszenvet válthat ki az őt megmenteni szándékozó. A bajba jutott ember önértékelése, magába vetett hite megcsappan, meginog. Aki a segítségére lesz valakinek, akarva és akaratlanul is a hős szerepébe kerül, a bátor megmentő, a jótét lélek, aki a segített felett áll.

A segítségnyújtással járó kellemetlenségek csökkentésére törekedett az a két amszterdami tudós, akik kutatásaikba 87 egyetemistát vontak be. A hallgatóknak annyi volt a dolguk, hogy logikai, matematikai tesztet kellett kitölteniük. Amennyiben nem sikerült, akkor segítőkártyát kérhettek, amelyen vagy az adott feladat megoldása, vagy pedig annak megoldásának a magyarázata szerepelt.

A segítségnek ez a két módja a függőség-orientált és az autonómia-orientált segítségnyújtás. A függőség-orientált segítség során magát a megoldást kapja kézhez az ember, míg a másikfajta lehetőség arra tereli a személyt, hogy hogyan találjon megoldást a problémára. A kísérlet végeztével egyértelműen kiderült, hogy amikor autonómia-orientált segítséget kaptak az egyetemisták, akkor az önértékelésük, önbecsülésük, magukba vetett hitük kevésbé csorbult. Ha pedig megismerte ez által az új tudást, ismeretet és azt tovább is tudta adni egy segítségre szorulónak, akkor helyére is billent az önértékelése. Vagyis az lenne a legoptimálisabb, ha a kisegített emberből segítő válhatna.

Egyértelmű, hogy ez nem valósítható meg minden esetben, de legalább törekedni kellene, így az emberek lelke sem sérülne.

(Kép forrása: bothsidesofthetable.com)