A barátok jönnek és mennek az életünkben, mert van, akinek csak annyit kell mellettünk maradnia, amíg mindketten tanulunk egymástól. A barátság alapját jelentheti még olyan élethelyzet is, amelyet mindkét személy megélt és ez tartja össze őket. Idővel ez a személy kikophat mellőlünk. Vannak emberek, akikre szívesen emlékszünk úgy, hogy a barátaink, ám mégsem tudjuk őket magunkhoz közel, mert a kapcsolat ellaposodott. Nem arról van szó, hogy nagy ajtócsapkodással, szóváltással ért véget, hanem szép csendben kikoptunk egymás életéből. Szívesen emlékezhetünk vissza a közösen megélt történésekre, a viccelődésekre, kedveltük a személyiségét, de még sincs velünk úgy, mint barát.

Azt mondják, hogy a párkapcsolatban mindkét tagnak tennie kell azért, hogy jól működjön, mint ahogy azért is, hogy az megromoljon. Nincs ez másképp a barátságban sem.

Hiányzik a barátod, túlságosan eltávolodtatok egymástól és meg sem tudod fogalmazni, hogy mi ennek az oka? A legnagyobb valószínűség az, hogy mindenki éli a saját életét és a mindennapok követik egymást. Annyira, hogy észre sem veszitek, hogy hetek, hónapok teltek el úgy, hogy kerestétek volna egymást. Nos, így lehet minden ok nélkül eltávolodni egymástól.

Amennyiben azt szeretnéd, hogy a barátoddal újra visszataláljatok egymáshoz és új, közös élményeket szerezzetek, úgy tegyél felé lépést. Ne várd, hogy ő keressen. Ha eszedbe jutott és hiányzik a társasága, nincs köztetek semmilyen ellentét, akkor keresd fel. Valószínűleg ő is csak az elfoglaltság miatt nem jelentkezett nálad és talán kicsit el is fogja magát szégyellni, ha te kopogtatsz nála elsőként.

Ha pedig visszarendeződött a kapcsolattartás, akkor ne szakítsátok meg olyan miatt, hogy nem szántok egymásra időt. Persze, mindenkinek megvan a maga gondja, dolga, de barátokra szükség van.

Az igaz barátság nem azt jelenti, hogy mindig és mindenben egyet értetek. Sőt, a különböző nézőpontokkal rávezethetjük egymást arra, hogy egy-egy eseményt többféleképpen lehet értelmezni és látni. Ha igazán mély baráti kapcsolatot ápolunk, akkor tabu sem nagyon van. Azaz nem kellene, hogy legyen. Akárcsak a párkapcsolatban: nyíltan, őszintén kell „játszani”.

Felnőttként vége a gondtalan életnek. A munka, a család, az egyéb vállalások mind a vállainkat nyomják. El kell fogadni, hogy felnőtt életünkben a prioritást nem a barátok élvezik, hanem a családunk, de időnként szakítani kell csakis rájuk időt. Ezt mindkét félnek be kell tartania, így egyensúlyban lehet tartani a kapcsolatokat és nem veszélyeztet az, hogy véget ér a baráti kapcsolat.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!