Mindenki a boldogságra, az elégedettségre vágyik. Sokaknak ismerős lehet, hogy az életünk valamelyik területe kibillentheti az egyensúlyt.

Ha a szerelem rátalál az emberre, akkor lehet, a munkában nem találjuk meg számításunkat, és ez lelki teherként nehezedik ránk. Ha a munkánkban szárnyalunk, akkor lehet, hogy a magánéletünk bicsaklik meg. Erre még rájöhet az egészségügyi állapotban való változás, a családtagokkal való kapcsolat minősége, és még lehetne ecsetelni. Egyszóval mindig van valami, amin dolgoznunk kell, hogy a rend helyre álljon.

Azonban hallhatunk olyan kapcsolatokról, ahol testi és/vagy lelki bántalmazás ellenére is együtt maradnak a párok. Miért? Egyáltalán miért bántja egyik ember a másikat, ha azért vannak együtt, mert szeretik egymást?

Akik egy párt alkotnak, együtt élnek, óhatatlan, hogy ne vigyék haza a feszültséget, ám a jól működő kommunikáció során meg lehet beszélni a napi történéseket, azt hogy mi bántja, nyomasztja az embert. Ám a legnagyobb szerelem megléte mellett is elveszítheti az ember az eszét, és úgy bántja meg társát, hogy nem szeretné, egyszerűen csak rajta csapódik le a stressz. Habár nem a legjobb, de attól még teljesen emberi, normális reakció, amely bármikor megtörténhet velünk is. Nem is kell a háttérben stressznek lennie, hiszen úgy is megbánthatjuk társunkat, hogy nem is gondoljuk bántásnak.

Azt mondják, hogy minden kapcsolatban megtörténhet az, hogy szándékosan bántjuk meg párunkat. Szándékosan? Felmerül a kérdés, hogy a szándékos megbántás, bántalmazás valódi szereteten alapuló? Mert köszönjük szépen, akkor abból nem kérünk. Nem arról van szó, amikor egy mondat úgy csúszik ki a szánkon, amely félreérthető, a másik fél számára ironikusan hangzó, talán bántó. Ha ez meg is történik, akkor is meg lehet beszélni. A szándékos bántalmazáson (szóbeli vagy fizikai) nincs mit megbeszélni. Ha a szerelem ezt váltja ki egy emberből, a düh mit válthat ki? Sok jóra ne számítsunk.

Akik résztvevői voltak már ilyen kapcsolatnak, de ki tudtak abból szakadni, valószínűleg azzal a tanáccsal látnának el mindenkit, hogy a bántalmazó kapcsolatból azonnal ki kell fordulni, amint hasonlót tapasztal. A szerelem alapja a szeretet, és még a veszekedések, esetleges nem egyetértések ideje alatt is jelen kell hogy legyen. A szándékos bántás egyáltalán nem ezt feltételezi.

Van azonban számos ellenpélda is. Néhányan úgy tudnak kilépni egy kapcsolatból, egy házasságból, hogy a felek elfogadják közös életük végét, és békében, szeretetben, a szép emlékekkel megtelve szakítanak egymással, élnek külön életet.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!