Már aki, ugyanis mindig vannak körülöttünk olyan személyek, akik bármilyen témába tele tudnak kapcsolódni, és arról véleményt is tudnak alkotni, ha kérjük tőlük, ha nem. Sőt, tanácsot és véleményt szeretnek az emberek osztogatni kéretlenül is. Talán téged is keresett már fel családtagod, barátod azért, hogy beszélgessetek fontos dolgokról, és ha úgy alakult, akkor tanácsot is adtál (pláne, ha kértek). Ezután már a másik félre van bízva, hogy megfogadja-e szavaidat, vagy mellőzi. Te is kerülhettél már olyan helyzetbe, amikor valami elbizonytalanított. Milyen jó, ha van valaki, akitől segítséget kérhet az ember. Még akkor is, ha csak azzal tud támogatni, hogy tanácsot ad. Van, akitől szívesen vesszük és megfogadjuk azt, amit mondott, mások szava azonban el sem ér hozzánk. A te szavadra adnak? Netán még kérik a segítségedet is? Akkor valamit jól csinálsz.

Milyen a jó tanács?
Vannak olyan emberek, akikkel szívesen elegyedünk szóba, mert valami olyan erő sugárzik személyéből, és szavainak olyan ereje van, amely csak épít minket. Érezzük, hogy az nem üres mellébeszélés, nemcsak mondja a szavakat, hanem azt hiszi, vallja és gyakorolja is. Azaz hiteles. Míg olyannal is találkozunk, aki ugyanúgy ontja a szavakat, csakhogy az vagy öncélú, vagy üres fecsegés.

Egyes személyek szinte vonzzák azokat, akik megrekednek életükben, döntést kellene hozniuk, de nem tudják, mitévők legyenek. Akik tanácsát szívesen fogadják mások, azok egyik nagy erénye, hogy meg is hallgatják azt, aki segítségért fordul hozzájuk. Másképp nem is lehet okosat mondani, amíg nincs rálátásuk a problémára. Ezek az emberek nem tukmálják rá magukat, gondolataikat másokra. Ők azok, akik érdeklődéssel odafordulnak másokhoz, és ha kérik, akkor tanácsot adnak.

Aki segítséget kér másoktól, annak is van valamilyen véleménye saját helyzetéről. Mégis, amikor tanácsért fordul valakihez, könnyen lehet, hogy szembeszáll a másik, sokkal józanabbul látó véleményével, és csak a saját igazát próbálja hangoztatni. Hiába kér segítséget, nem enged a saját gondolataiból. Ez a fajta kommunikáció egysíkú.

Mindenki életében vannak olyan szakaszok, amikor hangoztatunk valamit, mert abban tényleg hiszünk. A probléma csak akkor van, ha ezt másokra is rá akarjuk erőltetni. Nemcsak ahhoz fordulunk, aki segítséget kér tőlünk, hanem megpróbáljuk saját gondolatainkat és hitünket rábeszélni a másokra. A hallgatók vérmérséklete sem egyforma. Van, aki meghallgat, de egyáltalán nem osztja nézeteinket, és lepereg róla mondandónk. Mások ezzel szemben ugyancsak a saját véleményüket mondják el az adott témáról, amely egyáltalán nem közelít a miénkhez. Ez vitához, haraghoz, sértődéshez vezethet.

A jó tanácsadó először csak némán vár és hallgat. Elmélyül, és beleképzeli magát a másik személy helyzetébe, azonosul vele. Amennyiben kéri a tanácsot, úgy elmondja a gondolatait, azonban mindig a befogadó féltől függ, hogy azt hasznosnak ítéli-e meg, vagy sem.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!