Nem csak te vagy így ezzel, hanem nagyon sokan. Teljesen általános az, hogy kritikus szemekkel vizslatjuk magunkat, és ha tükörbe nézünk, akkor számos szépség mellett csak azt vesszük észre, amely szerintünk nem a legelőnyösebb a testünkön. Semmi sem jó. A kis mellű nők nagyobbat szeretnének. A göndör hajúak egyenes hajat és fordítva. Nem mindig csak a külsőnkön agyalunk, hogy milyenek vagyunk. Másban is többre vágyunk. Bizonyos ruhadarabok nem állnak jól, nem főzünk olyan finoman, mint ahogy a nagyink tette. Hosszú a sor, lehetne még folytatni, de térjünk inkább a lényegre. Nem elég, hogy ezek jelen vannak az életünkben, de csak ezekre a hiányosságokra, vélt vagy valós negatívabb dolgokra figyelünk. Nem emlegetjük mi ezt úton és útfélen, de bennünk van. Az önkritika mindig uralkodik bennünk, és nem engedi, hogy teljes egészében megmutassuk mit is tudunk, mire vagyunk képesek. A magyar nők nagyon nagy hányada pontosan így van, így él. Állandó küzdelemben önmagával, pedig sokkal többek lehetnénk, ha elfogadnánk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
Egy felmérés szerint tényleg saját béklyónk tart vissza attól, hogy megvalósítsuk álmainkat, hogy merjünk, hogy merjünk kockázatot vállalni. Csakhogy van egy belső kritikusunk, aki mindig színre lép, ha akarjuk, ha nem. A felmérés szerint ráadásul a magyar hölgyek az átlag feletti önkritikával rendelkeznek. Ez a negatív önkép az élet minden területén megmutatkozhat. Akár a munkahelyén is sokkal visszahúzódóbb az, aki túlzott önkritikával rendelkezik, nem mer visszautasítani semmilyen ajánlatot még akkor sem, ha számára nem előnyös, és fizetésemelést sem kér. Ha a munkahelyen így hat ez a negatív önkép, akkor gondolható, hogy a magánéletben még rosszabb lehet. A magyar nők márpedig szépek. Nem csak mi mondjuk magunkról, de a külföldiek is így tartják. Ennek ellenére, ha egy rögtönzött felmérést készítenénk csak hölgyekkel arról, hogy szépnek tartják-e magukat, a többség valószínűleg nemmel válaszolna.
A túlzott önkritika már gyermekkorban kialakulhat, ha a kortársak rendre csúfolódnak. Az ilyen és más gyermekkori élmények nyomot hagynak a lelkekben, de a kamasz lelkeket még jobban fel lehet sérteni a tapasztalások útján. A tapasztalatok gyűjtése nagyon fontos a tinik számára, ám ha túl sok negatív élménnyel gazdagodnak, az kihathat felnőtt életükre is.
A már fent említett felmérés szerint a magyar nők önkritikája az átlagnál is magasabb. Ez valószínűleg annak köszönhető, amit felmenőinktől láttunk, amiben felnőttünk. Minden generációnak másabb a helyzete, de a most felnőtt nők elődjei sokat dolgoztak kicsi keresetért, beleszólt a történelem is életük alakulásába. Az iskola sem az egyéniségünkhöz igazodik, hanem azt kell elsajátítani, ami általánosan elfogadott. Ezzel még nincs is semmi gond, csak a fiatal lányok nem tanulják meg észrevenni magukban az értékeket, azt sem biztos, hogy észreveszik, hogy miben jók.
A kudarc életünk velejárója. Ezt kell megtanítani a most felnövekvő generációnak is. Nem szabad félni attól, ha valami nem sikerül. A kudarcok tanítanak, fel kell tudni dolgozni. Erősíteni kell azt a sok jót, amely bennük lakozik.
