Ki gondolná, hogy a temető mégis vonzza az embereket? Külföldön szerveznek is temetői látogatásokat. Egy ilyen út során megkeresik olyan híres emberek sírjait, akik az adott temetőben vannak örök nyugalomra helyezve. Svédországban is virágzik a temetőturizmus. A svéd fővárosban, Stockholmban van az ország legnagyobb temetője. Nemcsak a legnagyobb, hanem már a világörökség része is. A Krisztus utáni ötödik században létezett egy ősi városka, amely a mostani Stockholm közelében volt. Az akkori és ottani emberek különleges sírhalmokba temetkeztek, ahová nem csak a holtakat, de személyes tárgyaikat is eltemették. A kereszténységgel együtt szokás lett a földbe temetkezés, azelőtt ugyanis a hamvasztásos megoldást alkalmazták. A XVIII. századig a templom körüli területet használták temetkezésre, de később már a város külterületén alakították ki temetőket a higiénia miatt. A svéd temető sírjai nagyjából ugyanolyanok, egyáltalán nem tűnik ki annak sírhantja, aki jóval tehetősebb volt, mint a másik. Erre törekedtek ugyanis, a látszólagos egyenlőségre. Sokan keresik fel a temetőket csak azért, hogy tegyenek egy sétát a nyugalomban, a természetben, hogy gondolataikkal egyedül tudjanak maradni, meditálhassanak.

A temetőturizmus Franciaországban is virágzik. Párizs temetői szolgálnak talán a legtöbb hírességgel, meg kell említeni Napóleon, Emil Zola, Heindrich Heine, Charles Baudlaire, Jean-Paul Sartre, Oscar Wilde, Rousseau, Voltaire, Claude Debussy, Jim Morrison síremlékét is. Zeneszerzők, költők, írók, politikusok nyughelyének felkeresése vált mára már szervezett turistaszínhellyé.

A világ több országában keresik fel a híres emberek sírkövét, hogy főt hajtsanak előttük. Csak hogy ne menjünk túl messzire, gondoljunk a Kerepesi temetőre Budapesten, vagy a híres Kolozsváron található Házsongárdi temetőre. Egyáltalán nem is ritka az a turista, aki azért útra kell, hogy temetőkben bóklásszon. Nemcsak idegen ország kultúrájával ismerkedik így az ember, de belemélyed kicsit a művészetek, a tudomány világába is.