Építmények, tájak képezik a nemzetközi örökség részét. Ki vagy kik azok, akik megítélik, hogy melyik épület és melyik különleges vagy gyönyörű táj alkalmas arra, hogy az UNESCO világörökségi listájára felkerüljön? Régész szakemberek egy csoportjának az a feladata, hogy megvizsgálja az adott területet, műemléket, hogy érdemes-e a felvételre. Ezeknek az embereknek a meglátásaitól függ az, hogy az UNESCO világszervezete megjelenteti a listán az értéket vagy sem.

A világörökségként nyilvánított nemzeti értékeket nem lehet összehasonlítani. Mind más értéket képvisel, más kultúra alkotása, más táj, más szépség. Egy azonban közös a piramisok, a Machu Picchu, és más csoda között, ugyanis mind univerzális értékekkel rendelkeznek.

Az UNESCO listáján azért szerepel majdcsak kilencszáz természeti és építészeti csoda, kultúrtáj, helyiség és építmény, mert szakértők indokolták meg azok fontosságát. A listára 1978 óta nyernek felvételt a világörökség értékei, úgymint templomok, ipartörténeti műemlékek, fjordok, korallzátonyok és még lehetne sorolni.

Ahhoz, hogy a jegyzék tovább bővüljön, komoly feltételeknek kell megfelelni. Az évek során a felvételi követelmények tovább szigorodtak, így ma már nem elég elküldeni a pályázatot az UNESCO-székházba, hanem komoly menete van, és majdcsak másfél év után hirdetik ki az ítéletet egy-egy épületről, tájról. A szigorítás bevezetése előtt is indokolni kellett a listára felterjesztett értékeket, ám ezek sokszor egyáltalán nem voltak meggyőzőek, a fotók rossz minőségűek voltak és pontatlan leírások jellemezték. Ez ma már nem így van, hiszen egy pályázati dokumentum akár háromszáz oldalas is lehet, amelyben a leírástól kezdve, fotókon és térképeken át bizonyítják, hogy milyen értéket képvisel az, amit a jegyzékben szeretnének látni.

Az UNESCO világörökségeinek helyszíne ma már 153 államra, 5 földrészre terjed ki. Figyelembe veszik a fejlődő országokat is, meghúzták a határt az egy állam által jelölhető maximális értékekről is. A felvétel kritériumai között szerepel, hogy a világörökség fontos a Föld történetének, az élet fejlődésének szempontjából, olyan terület, ahol különösen veszélyeztetett fajok élnek. Ha egy örökség felkerül az UNESCO jegyzékébe, akkor az adott államnak kell megvédenie és megőriznie azt.

Ízelítőként: