Még ha igyekeztek is a várak állagának megőrzését megvalósítani, általában csak időleges megoldásnak bizonyult. Még ma is stabil alapokon állnak az építmények, de a funkcióvesztett épületek sorra megadták magukat a látogatóknak, az időjárás viszontagságainak és az időnek is. A legtöbb váron a következő kor emberei nem hagytak nyomot új művészeti stílussal kiegészítve, így elmondható, hogy a váraink zöme abban a formában létezik, ahogyan azt a középkorban hagyták. Ha később ráépítettek volna, azzal az épület állagát is megőrizték volna így azonban az épületek romhalmazzá váltak, de eredeti formájukban maradtak ennyi év távlatában. Sok várunknak csak a körvonalai jelzik, hogy mekkorák lehettek valójában, de el sem tudjuk képzelni, hogy milyenek lehettek a középkorban, amikor délcegen álltak teljes pompájukban.

Mint nagyon sok területen, a várak rekonstrukciójában is nagy szerepet vállal fel a számítástechnika. Pályázatok útján, a nyertes pályázatokból finanszírozva megvalósítható a hatalmas építményének helyrehozatala, de akkor sem kapunk teljességet arról, hogy milyen volt egészében az épület, csak a meglévő romot állítják vissza, amennyire lehetséges.

Szakképzett emberek veszik ekkor kézbe a romos állapotú várakat és első lépésben kutatómunkát végeznek, amely az elméleti rekonstrukcióhoz szükséges. Megállapítják a korszakokat, szakmai anyagokat gyűjtenek. A csapatba a számítógépes szakembereken kívül nagyon fontos munkatársak a régészek, a történészek, a művészettörténészek, belsőépítészek. Egy-egy építményen olykor akár tíz nagy tudású szakember is dolgozok. A munkához különböző szkennereket használnak, amelyekkel a lehető legalaposabban feltérképezhetik a területet, hogy minél részletes adatokkal dolgozhassanak. Ez az egyik legfontosabb mozzanat, amely megalapozza azt, hogy a 3D-s modelltervezet elkészülhessen. Ekkor még csak számítógépen létezik a vár rekonstruált változata, majd amikor ezzel készen vannak, akkor használnak fel különböző anyagokat, hogy elkészítsék az adott vár rekonstrukcióját.