A körképek, vagy más néven panorámaképek festése a XX. századi Európában nem volt kirívó eset, igencsak kedvelt forma volt. Egy párizsi út során látott meg Feszty Árpád egy olyan körképet, amely Napóleon egyik csatáját ábrázolta. Ez az 1891-es látogatás olyan jelentős volt életében, hogy gondolataiban már pörgette a témát, amelyet vászonra akar vinni panorámakép formájában. Az özönvíz volt az eredeti megvalósítandó terve, ám Jókai Mórral, apósával történő beszélgetése során meggyőzte, hogy sokkal jobb és időszerűbb téma lenne, ha a honfoglalást készítené el. Már csak azért is, mert hamarosan egyik századból léptek a másikba, az alkotók már mind a századfordulóra készültek. Egy ekkora képnek nem ugrik neki csak úgy az ember. Gondos szervezést igényel, és ezt tudta Feszty Árpád is, ezért bátyjával összefogva hozták létre a Magyar Körkép Társaságot. A hitelesség, az ihlet és a vázlatok elkészítése érdekében a Vereckei-hágóhoz utazott. Híre ment annak, hogy milyen terveket dédelget, és minek a megvalósításába kezdett bele, ezért már határidőre kellett a körképnek elkészülnie, a Fővárosi Tanács azonban minden költséget magára vállalt, amely a kép elkészüléséhez szükséges volt. Feszty Árpád gondosan ügyelt a színekre, és a korhű ábrázolásra is. Mivel a panorámakép elkészítésének határideje 1893. augusztus 20-a volt, egyedül kivitelezhetetlen lett volna a mű befejezése, ezért Mednyánszky László, Spányi Béla és Újváry Ignác segédkezett a hatalmas kép festésében.

A nagy kép nagy vásznat igényelt, de ez olyan speciális méretekkel rendelkezik, hogy Belgiumból kellett beszerezni. Ahogy lett vászon, indulhatott a munka. Még így is kevesen voltak, ezért csatlakozott a meglévőkhöz Barsy Adolf, Mihalik Dániel, Olgyai Ferenc, Papp Henrik, Pállya Celesztin, Vágó Pál és Ziegler Károly. Hiába voltak ennyien, olyan munkatempót kellett diktálniuk, hogy igencsak belefáradtak a munkába. Még Feszty Árpád felesége, vagyis Jókai Mór lánya, Jókai Róza is beszállt a munkába. Az ő keze munkáját dicsérik a halottak és a sebesültek megfestése.

A kép elkészítése sem volt egyszerű, de a bemutatása körül is jócskán akadt bonyodalom. A fővárosi millenniumi kiállítás legnagyobb látványosságát Londonba szállították, hogy a világkiállításon is megmutassák, majd visszaszállították Budapestre, ám a szállítás során, több helyen jelentősen megsérült, így fel kellett újítani. Alig találtak helyet a körkép számára, ha mégis volt, az a kép számára nem túl ideális volt. Pedig a Budapesti Vidám Parkbeli léte sokkal jobb volt, mint a második világháború ideje alatt, amikor egyszerűen senki nem tudta elhelyezni a képóriást, így darabonként összegöngyölve tárolták.
Végső helyét Ópusztaszeren találták meg a Nemzeti Történeti Emlékparkban, ahol már restaurálva került a látogatók elé.

(Kép forrása: mandiner.hu)