Egy kultúrák annyira eltérnek a miénktől, hogy vagy nagyon vonz annak megismerése, vagy nagyon taszít. Most képzeletben elviszünk olyan tájakra, ahol még talán sosem jártál – talán nem is fogsz -, de annyira különlegesek, hogy még olvasni is furcsa lesz. A világon vannak olyan települések, amelyek jócskán eltérnek attól, amihez mi szoktunk hozzá.
Marokkó északkeleti részén van egy város, Chefchaouen, amelynek házai mind kékek. A településen élő zsidók a kék színt használták azért, hogy Isten jelenlétét ezzel is szimbolizálják, így lényegében egy kék városképet kap az ember. Sok esetben nemcsak a ház külseje kapja a szimbolikus kék szín, hanem még a házak belsejében is szeretik azt alkalmazni.
Brazíliában van egy falu, ahol nagy az egyensúly a nemek közti eloszlásban, ugyanis csakis nők ének a Noivad do Cordeiro településen. A nagyjából 600 fős falut ugyan csak nők és lányok lakják, de köztük vannak házasok is. Még ez sem jelenti azt, hogy férfi élhet a nők közösségében, semmilyen módon sem szólhatnak bele a női falu életébe.
Spanyolország Setenil de las Bodegas arról nevezetes, hogy a település egésze sziklák között és sziklába vájva létezik. Harci stratégiaként élvezték még a mórok a hegyek védelmét, a spanyolok végül mégis be tudták venni, de nem mondtak le a hegyek védelméről.
Kínában található egy olyan falu, amely nem is létezik a szárazföldön. Azért, mert a tengerre épült, és szárazföldet nem is érint. A falu lakói ugyanis bambuszból és fából építik úszó otthonaikat, amelyeket műanyaggal vonnak be. Bármennyire is hihetetlen, annyira különálló életet tudnak élni a Sandu’ao nevű falu lakói, hogy boltjaik, postájuk és éttermük is van.
Japánban van egy kis falu, ahol az élők száma egyre kevesebb, helyüket a babák veszik át. A népesség egyre csak fogy, az idősek elhunytak, mások elköltöztek a faluból. Egy nő is a jobb élet reményében nagyvárosba költözött. Amikor visszatért szülőfalujába, akkor tapasztalta meg, hogy milyen kevesen lakják a falut, ezért, hogy ne érezze magát olyan egyedül, az elhunytakat életnagyságú, saját kezűleg készített babákkal pótolta. Az egykor ott élők mását kívánta megalkotni és „benépesíteni” a falut, így mindig tele van a buszmegálló, a dolgos kezekben ott a kapa, ülnek a padon és „beszélgetnek” a babák. Így mégsem olyan lakatlan a falu és a turisták is szívesen látogatják a babákkal teli települést.
Az ausztrál hőséget nehezen lehet elviselni, és még elviselhetetlenebb, ha a tűző napon kell dolgozni. Az 1900-as évek elején opált találtak így annak bányászatának lehetősége sokakat vonzott és ezen a területen telepedtek le, létrejött Coober Pedy. A hőség és a nap elől a letelepedő bányászcsaládok a föld alá költöztek. A bányászat mellett turizmusból is származik bevétel, hiszen a földalatti várost sokan meg szeretnék nézni.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!