
A globális felmelegedéssel járó klímaváltozást tapasztaljuk saját magunk is. A telek már korántsem biztos, hogy ugyanolyanok, mint fél évszázaddal korábban. Sorra dőlnek meg az ilyen-olyan időjárási rekordok. November közepén nem feltétlenül őszies időt éltünk meg, és talán a télen sem lesz olyan hideg, hogy a tavak befagyjanak. A jég márpedig megfelelő felületet biztosít a korcsolyázásra.
A fagyasztó tél ellenére sem kell mellőznünk a korcsolyázást, hiszen a műjégpályák is lehetőséget kínálnak arra, hogy ezt a mozgásformát gyakoroljuk, kipróbáljuk.
Országunk leghíresebbje a budapesti Műjégpálya. A ma is működő műjégpálya elődje a Városligeti-tó volt. Az ott található épület pedig a fővárosunk egyik legrégebbi sportlétesítmény, melyet már az 1830-as években használtak sportolásra.
A Városligeti-tavon eleinte csak egy fabódé szolgált a mozogni vágyók számára, ahol megmelegedhettek, átöltözhettek. Az első, korcsolyázással kapcsolatos csoportosulást, a Pesti Korcsolyázó Egylet 1869-ben alapult. Amikor a főváros egyesült, akkor Budapesti Korcsolya Egylet nevet vette fel. A korcsolyázók nemcsak a mozgást kedvelték, de a bulikat is, ezért a tó jegén ünnepségek és bálok is voltak, így igyekeztek a sportolásra, még inkább a korcsolyázásra motiválni.
A fabódé helyére 1875-ben került egy új korcsolyacsarnok, amelynek tervezője és kivitelezője Lechner Ödön volt. A városligeti-tó mérete és formája is folyton változott. Abból jelentős részt lebetonoztak azért, hogy a felületet növelhessék. A csarnok épülete is változásokon ment keresztül. Átépítették, hozzá építettek, hogy ruhatárakkal, öltözőkkel tudják felszerelni az épületet.
A jégfelület megvalósításához hűtőberendezéseket használtak. Az új Városligeti Műjégpályát 1926. november 20-án adták át. A november 20-ánál maradva az idei évben is ezen a napon nyitotta meg kapuit a műjégpálya. Ezúttal ráadásul jubileumi szezont kezdett meg, mert ez a 150.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!