Kamaszkorban válik egyre ismertebbé az az állapot, amikor a gyermek rosszban van olykor az egész világgal. Ha nem is az egész életével és körülötte mindenkivel gyűlik meg a baja, de az iskolában szinte biztos. Hiszen az a közeg az, amelyben tíz hónapon át minden hétköznapját kénytelen eltölteni.
A tudomány és a technológia olyan szinten fejlődik, hogy nyomon követni is nehéz. Az átlagemberhez sok újdonság el sem jut, csak az, amelyik az életét könnyíteni tudja, vagy amelyik elérhetővé válik számára.
Amikor pakoljuk a gyerek táskáját, pontosabban vásároljuk a tanszereket, rengeteg hasznos és izgalmas „kis csodát”, szerzünk be. Nyomdaipari remekeket, könyvnek beillő füzeteket, művészi tolltartókat és rajzfilmbe illő táskákat. És egyszerűbb dolgokat is. Zsírkrétát, színes papírt, ceruzát, tollat. És itt álljunk meg egy pillanatra. Tollat. A toll, mondhatni minden esetben, golyóstoll. Kinyomható véggel, vagy olcsóbb változatban, kupakkal. Pedig a golyóstoll egy csoda. És részben magyar csoda.
Már minden szülő a kezébe kapta azt a listát, amely tartalmazza, hogy gyermeke évkezdéséhez milyen írószerekre, eszközökre lesz szükség. Az is előfordulhat, hogy valaki majd csak az első iskolai héten jut hozzá. Fel lehet kötni a fehérneműt.
Sokan vagyunk sokfélék, de nem mindenki van megelégedve önmagával. Legalábbis nem teljes mértékben. Irigykedünk, ha olyan személyiség közelében vagyunk, aki a társaság lelke, aki magára vonja a figyelmet hol akarva, de még akaratlanul is. Ő az, aki elégedett személyiségével. A celebek világa az ilyen típusú – vagy legalábbis annak hitt – személyiségeket foglalja magába.
Nemsoká beáll az őszies, nyálkásabb idő, és elkerülhetetlenné válik, hogy ne találkozzunk prüszkölő, köhögő emberekkel. A terjedő baktériumok és vírusok ellen véd immunrendszerünk, de ha egy kis rés van a pajzson, ezek az apró lények beférkőznek azon és megbetegedünk.