A munka a felnőtt élet velejárója, de már sok diák felsőbb vagy akár középfokú tanulmányai mellett is belekóstol a munka világába. Jól tudjuk, hogy a több pénzért meg is kell dolgoznunk.

Természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen munkatársak vesznek körül, milyenek a munkafeltételek, a körülmények, és mennyire emberséges a vezetőség. Szerencsésnek mondhatja magát az, aki megtalálja önmagát és számítását munkájában, így nem nyűgös minden reggel dolgozni menni. Vonjunk csak párhuzamot a magánéletünkkel. Még ha boldog párkapcsolatban is élünk, megeshet, hogy megtapasztaljuk a mélypontot. Ugyanez történhet a munkahelyünkön. Ha kedveljük a főnökséget, a munkatársakkal is jól kijövünk, és a munkavégzés sem az, ami megkeseríti az életünket, még ezek ellenére is lehetnek rossz időszakaink.

Amikor úgy érezzük, hogy valami nem stimmel, de az okokat inkább magunkban keressük, mert a munkahelyünkön minden ugyanolyan, mint azelőtt is volt, akkor a kiégés is veszélyeztethet. Ez pedig ártalmas lehet a munkahelyi közegünkre, az egyéni teljesítményünkre, a személyiségünkre, egyszóval csak húzhat lefelé.

Éppen ezért tenni kell, méghozzá egyénileg, személyre szabottan. A szervezetünk tudja, hogy mire lenne szüksége. A munka ugyan fontos, de ne hagyjuk, hogy uralja az életünket, ezért nem szabad beleragadni a mókuskerékbe. Természetesen a tőlünk telhető legjobb szinten érdemes teljesíteni, de a munka végeztével keressünk olyan tevékenységeket, amelyek segítenek az ellazulásban, a kikapcsolódásban. Egyáltalán nem önzőség, ha igyekszünk kielégíteni szervezetünk kérést. Ha az a semmittevés, akkor tegyük azt. Ha a sport kapcsol ki, tegyük azt. A lényeg, hogy felfrissülve tudjuk a következő napot kezdeni.

Ahogy a kisbabák számára is fontos a napirend betartás, ugyanolyan rendszerességet biztosít a napirend a felnőttek életében. Ha tudjuk, hogy mire kell a nap folyamán figyelni, mi után mi következik, akkor arra fel tudjuk magunkat készíteni. Ebbe bizony belefér az is, hogy a munkaidő lejárta után mondjuk nemet. Nemcsak a túlórára, hanem bármilyen más tevékenységre, kérésre, amely azt kívánja meg, hogy erőnk felett teljesítsünk.

Aki a stressz ellenszerének az evést tartja, az hamar szembesülhet az elhízással, egyéb egészségügyi problémákkal. Ha a hétköznapi pörgést nem nyögvenyelősen és túlélésre játszva szeretnénk magunk után tudni, akkor a táplálkozásra is oda kell figyelni.

Tűzzünk ki magunknak megvalósítandó álmokat, amelyek életben tartják a figyelmünket és a kitartásunkat. Iktassunk be egy kiruccanást valahová, amelyet a szabadság idejére tervezünk be, és lesz valami, ami fenntartja majd az érdeklődést.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!