Ha valaki a családi élet és a baráti kapcsolatok kialakítása helyett a munkát választja, annál hosszútávon komoly lelki és testi betegségek is kialakulhatnak. A munkamániásokra jellemző, hogy napi 10-12 órát dolgoznak, akár pihenő nélkül, gyakran otthon éjszakábanyúlóan is munkahelyi ügyekkel foglalkoznak. Amikor pihennek, akkor is amunkán jár az eszük. A már-már kényszeresen dolgozó munkamániás számára a feladata mindennél fontosabb. Nem osztja meg másokkal, csak magában és saját teljesítőképességében bízik. A munkamánia nemtől és beosztástól függetlenül bárkinél előfordulhat. Fontos azonban különbséget tenni aközött, akik kényszerből a megélhetésért vállalnak több műszakot és dolgoznak éjjel-nappal, és a munkamániások között, akik nincsenek rászolrulva az állandó munkára, mégis mindig azzal foglalkoznak.
A munkamániában szenvedő beteg életét fokozatosan úgy alakítja át, hogy végül,csak munkájának legyen benne hely. Otthon és munkaidőn kívül is dolgozik, több és több feladatot vállal, azonban sikerének gyümölcsét nem tudja élvezni. Végül pedig fizikálisan és pszichésen is kimerül.
Testet-lelket egyaránt megbetegíti...
Ha megvonják tőle a feladatot, vagy akadályozzák a munkavégzésben elhatalmasodik rajta a stressz, a nyugtalanság, az izgatottság és az agresszió érzése. Ezek az emberek gyakran szoronganak és félnek attól,hogy nem tudják megfelelően kézben tartani a feladataikat. Szociális, közvetlen és közvetett kapcsolataik fokozatosan leépülnek, szabadidejüket nem tudják önfeledten és gondtalanul élvezni. Mindig a munkára koncentrálnak.
A túlzott stressz és kimerültség hatására fellépnek olyan betegségek, mint a fejfájás, fáradtság, emésztési zavar, szívpanaszok, hasfájás, légszomj, szédülés, gyengeség, különféle testi tic-ek. Viselkedésük megváltozik, az addig kiegyensúlyozott egyénnél gyakran észlelhető hangulatváltozás, nyugtalanság, agresszivitás, izgatottság, hiperaktivitás, romlik a koncentrációs készség, a beteg képtelen kikapcsolódni és élvezni az élet szépségét.
A betegség bár mindkét nemnél előfordul, férfiaknál jellemzőbb, ugyanis a férfiakon eredendően több a munkahely okozta nyomás, hiszen bár már modern gondolkodású világot élünk, túlnyomó többségben a férfi dolga a család fenntartása. Ha az elvárások túl magasak, elhatalmasodhat a férfiakon, és ez a nyomás vezethet a munkamániához. A munkamániások a betegséggel együtt járó testi-lelki jeleket érzékelik magukon, azonban az okukat legtöbbször sem megállapítani sem kezelni nem tudják. Ha valaki ilyen tüneteket tapasztal magán, érdemes azonnal pszichológus segítségét kérni.
Előfordulhat,hogy a kezelés, gyógyulás során a beteg talál valami más elfoglaltságot a munka helyett, ami lehet pl. sport, hobbitevékenység, viszont ez átválthat nála egy újabb kényszeres függőségbe. Bár nem könnyű,de legyőzhető ez a betegség, csak megfelelő hozzáállással és segítséggel kell eljárni a gyógyulás során.
Hogyan állíthatjuk meg?
Mindig állítsunk fontossági sorrendet a dolgaink között, maradjunk rugalmasak és ne essünk kétségbe, ha valami okból kifolyólag nem sikerül mindent elsőre elvégezni. Fektessünk otthonunkra, magánéletünkre is annyi időt (lehetőleg sokkal többet) és energiát,mint amennyit munkánkra. Munkahelyünkön ne vállaljuk túl magunkat, egyszerre mindig egy feladatot csináljunk és bármi lesz a végkimenetele fogadjuk el. Ha esetlegesen kudarcot vallunk valamiben, ne essünk kétségbe. A türelem és nyugodt munkavégzés idegrendszerünkre is jó hatással van.
Ami pedig a lehető legfontosabb, kivételes esetekben megengedett hazavinni a munkát, de lehetőségeinkhez mérten törekedjünk arra,hogy munkahelyünk és otthonunk két külön dimenzió legyen, hétvégéink a feltöltődésről, pinenésről és a családról szóljanak. A munkahelyi problémákat és feladatokat pedig gondolati síkon is felejtsük el, legalább arra az egy-két napra.
