Ha nem lenne muszáj, a munka nem tartozna az ember életéhez szorosan, azonban az a létfenntartáshoz szükséges. Ez nem feltétlenül azt jelentené, hogy tele lenne a világ tunya, lusta emberekkel, hanem kötelező, általában csak a kényszer miatt végzett munka helyett, sokkal inkább azzal foglalkozhatnánk, amivel szeretnénk. Például hódolhatnánk a festészetnek, ha abban vagyunk ügyesek és abban leljük örömünket, méghozzá úgy, hogy abból el is tudnánk a családot tartani. Erről csak álmodozunk.

Jól tudjuk, a világ nem így működik. Fogyasztó társadalom vagyunk, és a termékek előállításához sok munkásra van szükség. A munka nagyon sokak életében szükséges rosszként jelenik meg. Vannak azonban olyan munkakörök, amelyek még az átlagosnál is furcsábbak, és sok esetben nem vágyott munkák. Aki eddig panaszkodott amiatt, amit naponta el kell látnia, lehet, most összeteszi a két kezét, hogy nem hányástakarítóként kell dolgoznia. Egy brit vidámparknak ugyanis hányásra szakosodott embereket foglalkoztat, akik hullámvasúton utazó látogatók mögött hagyott gyomortartalmat takarítják össze.

Habár különleges, egzotikus hangzású az inszeminátor, valójában azonban az ő dolga az, hogy puszta kézzel ejakulációra késztesse az állatokat. A mesterséges megtermékenyítéshez szükség van az adott állatfaj hímivarsejtéjre. Ahogy nő bolygónk népessége, úgy van egyre nagyobb igény a húsfogyasztásra. A vágni való állatok szaporítását felgyorsítva van szükség az inszeminátor munkájára. Lényegében az állatorvosi asszisztens, mert nem csak a hímivarsejt begyűjtése a dolga, hanem a későbbi vemhességet is felügyeli, és az állat egészségügyi állapotát is ismeri.

Az állatoknál maradva van, aki munkanapjait azzal tölti, hogy nagyjából ezer kiscsirkét mustrál át. Azért van erre szükség, hogy elkülönítsék egymástól a hím és tojó egyedeket, amelyet a tollak hosszúságából, valamint a kloákából lehet kideríteni. A csirkeválogatónak mindezt nagyon pontosan kell végrehajtania, úgyhogy az egyszerűnek tűnő feladat mégsem az. Mindez gyorsan történik, így figyelmet és koncentrációt igénylő munkakörről van szó.

Ki szereti a kellemetlen szagokat? Szinte senki, ezért legtöbbünk meg is teszük mindent azért, hogy ne legyünk izzadtak, büdösek. Ki állapítja azt meg, hogy a magukra fújt dezodorok, parfümök tényleg kellemes illatúak-e? A hónaljszaglászók, vagyis a szagtesztelők. Ők azok, akik a gyakorlatban tesztelik az adott higiéniai termékek hatékonyságát.

A mi kultúránkban is voltak egykoron siratóasszonyok és a világ bizonyos részén még most is alkalmazzák a siratókat azért, hogy ha egy olyan személyt temetnek el, akinek nincsenek hozzátartozói, akkor mégis sírjon valaki utána.

Még mindig tudunk újabb őrült munkakörökkel előrukkolni, így a következő részben is meglepjük olvasóinkat.