Egy tartalmasabb leves után még egy nehéz második fogás sok lenne, de a palacsinta örök megoldás ilyen esetekben is. Nincs ötlet, hogy mit főzzünk? Palacsinta. Nincs olyan, aki ne szeretné, mert ízesítése változatos, hiszen az édes töltelékek mellett hússal is el lehet készíteni.

A palacsinta a placenta, vagyis a méhlepény szóból ered. A palacsintát sehol sem kell bemutatni, hiszen szerte a világban ismert, de ha azt hinnéd, hogy mindenhol pont úgy néz ki a palacsinta, mint ahogy itthon készítjük, akkor tévedsz. Idehaza a palacsinta tulajdonképpen tojásból, lisztből és tejből (plusz szódavízből, de ez elhagyható) készül, zsiradékon kisütött lepény. A magyar palacsinta abban különbözik a többi nemzetétől, hogy mi előszeretettel teszünk szódavizet is a tésztába, amelytől könnyebb lesz a palacsinta. Ezt máshol nem teszik, de idehaza sem mindenki. Azonban ez biztos egyediség a palacsintakészítésben.

Azaz nem is annyira, mert az Izlandiak palacsintája nagyon hasonlít a magyarra, és még szóda is kerül a tésztába. A különbség a sütésben van, mert Izlandon speciális sütőt használnak a palacsinta elkészítéséhez.

Ha figyelted már az amerikai filmeket, akkor észrevetted, hogy az amerikai palacsinta kisebb átmérőjű lepény, vastagabb is, de az alapanyagok ugyanazok, mint amivel mi dolgozunk. Amerikában és Kanadában juharsziruppal szeretik lelocsolni a palacsintákat.

A szomszédos Ausztriában készülő palacsintatészta alapanyagát ugyanazok adják, azonban formabontóan nem lepényszerűre sütik ki, hanem azt sülés közben összetörik. Íze, mint a palacsinta, de ezt nevezik császármorzsának, amelyet lekvárral tálalnak. Az egykori osztrák császár, Ferenc József odáig volt a palacsintáért, innen ered a császármorzsa elnevezés is.

Úgy gondolják, hogy a palacsinta Franciaországból indult, Bretagne-ból. Mindent felhasználtak régen, így a hajdinalevesből megmaradt keverékből galettét (francia tészta) készítettek, amelyet később önálló ételként is tálaltak és nemcsak édesen, hanem hússal, zöldségekkel is. A francia palacsintatészta olyan vékony, mint nálunk, azonban jóval nagyobb serpenyőben sütik, így a lepény átmérője is nagyobb.

Angliában a palacsinta annyiban különbözik a magyartól, hogy jóval vastagabbra sütik, és az ízesítése is eltér attól, ahogy mi szoktuk. A britek ugyanis cukorral hintik meg a kisült lepényeket és szeletelt citromot raknak a tetejére. Ki lehet próbálni, biztos nem rossz.

Tőlünk keletebbre vastagabb palacsintát sütnek, és a tésztájába élesztőt valamint hajdinalisztet is kevernek.

Az oroszok gluténmentes, hajdinalisztből készülő lepényeit vajban sütik ki. Ami nálunk bármikor tálalható és a legszegényebbek számára is elérhető étel, addig az oroszoknál a blini luxusnak számít, mert főleg kaviárral, füstölt lazaccal tálalják. Édesen is szeretik.

A németek palacsintája is a miénkhez hasonlít. Édesen és sósan is szeretik, de ha töltött változatot készítenek, akkor vastagabbra sütik ki a tésztát, hogy elbírja a húsos vagy gyümölcsös tölteléket.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!