Napjainkban egyre elterjedtebbek a különböző levesporok, zacskós levesek, melyek lerövidítik a főzési időt. Mindig újabb és újabb variációkban jelennek meg, változatosságot biztosítva ezáltal az ıket választó fogyasztók számára. De vizsgáljuk csak meg közelebbről, hogyan is kezdődött a levesporok sikertörténete, és mit is tartalmaznak ezek a zacskók? Az 1800-as évek közepén szárított zöldségekkel és fűszerekkel kezdtek kísérletezni, feltalálták a természetes ízek, aromák tartósításának módszerét, és lecsökkentették a főzéshez szükséges időt. Később sikerült a termékek térfogatát is csökkenteni. Ezt követően megjelentek az expressz levesek, melyeket csak forró vízzel kellett felönteni, és már fogyaszthatók is voltak. Ez az étel volt például az őrhajósok fı tápanyagforrása. A levesporokkal kapcsolatban a legtöbb kritika a magas sótartalomra irányul. Napjainkban az egészséges táplálkozást nagymértékben szem előtt tartó gyártók csökkentik a nátrium-kloridtartalmat ezekben a levesekben. Ezeknek a forró vagy hideg frissítőknek a többsége manapság tartósítószer-mentes is. Az egyre fejlettebb alapanyag-feldolgozási eljárásoknak köszönhetően kevesebbet veszítenek hasznos tápanyagtartalmukból, azaz vitamin- és ásványianyag-tartalmukból, valamint zsír-, koleszterin- és energiatartalmuk ugyanakkora lehet, mint a házilag készített leveseknek – ez persze függ az elkészítési módtól és a felhasznált alapanyagtól. Természetesen a megfelelő állag és íz eléréséhez a tasakos levesek tartalmaznak adalékként egyéb összetevőket, melyek egyike sem tartósítószer. Szárítással, azaz a víz elvonásával tartósítják az alapanyagokat és az egyéb összetevőket, ami segít abban, hogy a baktériumok, a különbözı penész- és élesztőgombák ne szaporodjanak el, ezáltal megakadályozzák a termék romlását. Leggyakrabban ízfokozókat, aromákat, emulgeálószereket és savanyúságot szabályozó anyagokat használnak ezeknél a termékeknél adalékanyagként. Azonban ne feledkezzünk meg a friss alapanyagokból készült levesekről sem.

A korszerű táplálkozásba illeszthető levesek elkészítéséhez a főbb szempontok:

• Alapanyagként válasszunk minél több alacsony energia és magas rost tartalmú zöldségfélét, és minél kevesebb zsírt tartalmazó húsféleséget.
• Leves készítésnél figyeljünk arra, hogy mindig csak a szükséges mennyiségű zsiradékot (elsősorban növényi olajat) használjunk fel. A csontlét zsírtalanítsuk, mielőtt tálaljuk, vagy a leveshez adagoljuk.
• A habarásnál is részesítsük előnyben az alacsonyabb zsírtartalmú alapanyagokat (pl. joghurtot, kefirt, tejet, zsírszegény tejfölt).
• A sűrítéshez (rántáshoz, habaráshoz) lisztet csak az indokolt mennyiségben használjunk.
• A levesbetét (csipetke, burgonyagombóc, májgaluska, daragaluska, húsgombóc, zsemlekocka, stb.) fontos, sok esetben a jellegét, tápértékét nagymértékben meghatározó kiegészítője a levesnek. Figyeljünk azonban a mennyiségére.

Akár otthon készítjük, akár készen vásároljuk, a leves minden napszakban, majdnem minden életkorban kitűnő választás lehet. Bátran kísérletezzünk, használjuk fantáziánkat, amikor levest főzünk, és a siker nem marad el! Talán még unokáink is emlegetni fogják a felejthetetlen ízeket.