Nagy szerelemben döntünk úgy, hogy valakivel összekötjük az életünket. Utána pedig elvárásunk a másik felé és magunkkal szemben is, hogy megtartsuk a kapcsolatot, amely elzárva, burokként tart össze minket. Ebbe a burokba pedig egy harmadik fél nem tartozhat bele. Aztán persze hallunk eseteket, hogy X Y megcsalta a férjét, feleségét. Mindenkinek magánügye, hogy ezzel a helyzettel mit kezd, azonban érdekes abba belegondolni, hogy az ember is a monogámiát választotta.

Az állatvilágban is vannak olyan állatok, amelyek örökre választanak társat maguknak és az emberek jó része is így éli le az életét. Más állatok sokkal kicsapongóbb életet élnek, mint ahogy embertársaink között is akad ilyen. Az állatokat leginkább a szaporodás, a genetikájuk továbbadása motiválja. Ehhez keresnek maguk mellé megfelelő társat. Nem akárkivel állnak le. Őseink ugyanezt tett. Sokkal inkább a szaporodás érdekét tartották szem előtt, mintsem a romantikára hagyatkoztak.

Mára már elképzelhetetlennek tartjuk, hogy minden érzelem nélkül házasodjunk, de a régebbi korokban teljesen általános volt, hogy a nulla érzelem mellett is házasságok születtek. Az érdekek, ha úgy kívánták, megköttetett a frigy. A monogámia így vagy tudott érvényesülni vagy nem (tudtak a kicsapongásról). Mind a nő, mind a férfi részére előnyt jelentett az ilyen kapcsolat, mert a nő is biztonságban érezhette magát gyermekvállalás után is. A férfi pedig biztos lehetett abban, hogy egy ilyen védett kapcsolatban biztos a közös gyermeket nevelik, vagyis van utód, aki az ágat viszi tovább.

A kapcsolaton belüli hűségre vágyunk és igyekszünk erről biztosítani párunkat, azonban a történelemben ez egyáltalán nem így volt. Tudjuk, hogy milyen kicsapongások voltak a nemzetek vezetői között is és nem is tagadták, nem is volt titok. A monogámia csak most divatos szokás?

Talán magunk is tapasztaljuk életünk során, hogy a szerelem miképpen tud változni. A lángoló érzések szépen csendesülnek bennünk. A több éves együttélés után is szerethetjük párunkat, de ugyanazt a lángot csak ritkán tudjuk felszínre hozni. Mégsem gondolkodunk megcsalásban. Általában. Addig, amíg fel nem tűnik valaki, aki egészen másfajta módon tudja az érzelmeinket felkorbácsolni. Rajtunk múlik, hogy engedünk a csábításnak vagy elnyomjuk magunkban és visszafordulunk a kapcsolatunkba.

A legtöbben talán az érzelmi megcsalást tartják súlyosabb vétségnek, mint egy felindultságból elkövetett szexuális félrelépést. Egy emberhez szeretnénk tartozni, és ugyanezt szeretnénk viszont kapni. A monogámia azonban unalmassá teheti a kapcsolatot, amelyből kiút lehet az új izgalom keresése és megoldás lehet az unalomba való beletörődés is.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!