Minden szülő úgy válik annak a nevelő célzatú beszédnek ismerőjévé és használójává, hogy gyermekkorában ugyanúgy tömte az édességet, mint most a saját gyermeke. Az ő szülei pontosan ezt mondták neki: „Elég már a cukoról, édességből. Kilyukad a fogad, megfájdul a hasad!” Nagyjából minden gyerek hallotta már szüleitől ezt és minden szülő mondta már ezt gyermekének. A gyerekek imádják az édes ízt és rendre fogyasztják a cukorkákat, csokikat, édes péksüteményeket, cukrozott üdítőitalokat. Van, aki pedig felnőttként is ugyanúgy folytatja édességmániáját.
Olyan ez, mint a dohányzás. Az aktív dohányosok is tudják, hogy nem jó, amit csinálnak, mégis többen közülük többszöri próbálkozás ellenére sem tudják elhagyni káros szenvedélyüket. Az édességekre ugyanúgy rá lehet kapni. Közülünk sokan kapják magukat azon, hogy ugyan „mától nem eszem édességet” típusú fogadalmat tettek maguknak, azonban mégsem tudják kontrollálni vágyukat. Habár az ételfüggőség a tudósok között is vitatott terület, az biztos, hogy elszántságunk (?), fogadalmunk, egészségi állapotunk ellenére is falunk be egy tálnyi édességet, vagy kanalazunk a jégkrémes doboz legaljára. Mások ezt inkább saját magunk iránti igénytelenségnek, akaratgyengeségnek titulálják.
Nem csak az az édességfüggő, aki egy ültő helyében elfogyaszt egy tábla csokoládét, vagy egy zacskó cukrot. Ha a kész édességek mellett még a meleg italait és ételeit sok cukorral fogyasztja valaki, egyértelmű, hogy árt saját magának. Egy felnőtt napi cukoradagja 6-9 kávéskanálnyi lenne, de ezt az édességfüggők jócskán túlszárnyalják. A túl sok cukor azonban nemcsak a súlygyarapodásra és a fogakra van hatással, hanem pajzsmirigy megbetegedés, hangulatingadozás és autoimmun betegség kialakulása is a cukor számlájára írható.
A szénhidrátok egyik formája a cukor, de a gabonában, a gyümölcsökben és a zöldségekben is található a szénhidrát más formája. A szénhidrátok a szerotonint stimulálják, amelynek köszönhetően kellemes érzés önti el az embert édesség evése után. A cukor hatására a szervezet endorfint termel, amelytől lenyugszunk, pihentnek érezzük magunkat. Ez kellemes érzés, persze, hogy szeretjük. Kis mennyiségű édességgel kielégíthetjük ezeket a vágyainkat, és ezzel még nem is lenne probléma. A baj akkor kezdődik, ha rendszeresen így próbáljuk magunkat lenyugtatni. Vagyis rendszeresen fogyasztunk édességet, és nem is kis mértékben. A nagyobb mennyiségű cukorfogyasztást elérhetjük tehát úgy is, hogy némi édesség evése mellett cukrozzuk az italainkat, és még a gyümölcsök, kenyérfélék is tartalmaznak cukrot. Ilyen étrenddel, jóval meghaladhatjuk azt a cukormennyiséget, amely fontos szervezetünk működéséhez.
A következő részben azzal fogunk foglalkozni, hogyan tudjuk visszaszorítani a cukrot életünkben, étrendünkben. A lehetetlennek tűnő küldetés csak az elején az. Aztán az egész világ megváltozik.
