Bármennyire is szebbik oldalát mutatja a tél, attól még számítanunk kell lehűlésre, fagyra is, hiszen még csak január közepe felé haladunk. Ha kertünk van, az mindig ad valamiféle munkát. Télen jóval kevesebbet, de a gondos gazda ilyenkor is talál tennivalót. A terméseket már összegyűjtötték, és talán már az összes lehullott avar is zsákba vagy komposztálóba került. Téliesítették bokraikat, fáikat, ami azt jelenti, hogy avar és/vagy földréteget húztak a növények tövére. A medence, a kerti tó, a locsolócső és a kút is téliesítve van.
A tél azonban más munkát is tartogathat. Ha a kertben gyümölcsfák találhatók, akkor a gazdákra a metszés munkája is vár. A gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdák számára fontos időszak a hideg évszak, ugyanis a téli metszéstől függ, hogy ültetvényük mennyire lesz eredményes. A metszés módja is fontos, de még nagyobb hangsúlyt kap az, hogy mikor történik meg.
A díszfákat általában a kertészek metszik, míg a gyümölcsfákat a gazdálkodók. A metszéssel lehet alakítani és nevelni a fákat, amely történhet vegetációs időszakban, azaz nyáron, vagy pedig akkor, amikor a fák nyugalmi állapotban vannak, azaz télen. Hagyományosan azonban a fákat inkább télen metszik meg. Ennek az is az oka, hogy a gazdák számára a tavasztól őszig terjedő időszakban nagyon sok munka van, míg télen csendesebb időszak köszönt a gazdálkodásra is, így több idő marad a fák metszésére.
Fáink ugyanúgy megérzik az évszakváltásokat, hiszen az rájuk éppúgy hatással van, mint ránk, emberekre. Tavasszal az elraktározott tápanyagok újra mozgásba kerülnek a fák nedvének áramlásával, amely segít abban, hogy a fák újra kiviruljanak. Megjelennek a rügyek. A tavasz beálltával több a napsütés is, így a fotoszintézis aktívabbá válik. Felgyorsul a fák anyagcsere folyamata. Ősszel a tápanyag felhalmozódott és fel nem használt részét a növények raktározzák, hogy következő tavasszal újból legyen elegendő tápanyag az éledésükhöz. Novembertől februárig, vagyis télen ezek a biokémiai folyamatok leállnak, nyugalmi állapotba kerülnek a fák.
A téli metszés terjedt el nálunk is, amely főként annak köszönhető, hogy a gazdák számára a nyári időszak mindig nagyon sok munkát tartogat, így arra nem tudnak időt szakítani nyáron. A téli metszésnek azonban vannak hátulütői is. Azt már tudjuk, hogy télen nyugalmi időszakukat élik a fák, csakhogy ha a metszés nem jól zajlik le, akkor a faszövet megsérülhet. Ha ez megtörténik, akkor a növény védtelen marad, ugyanis védekező mechanizmusa sem működik. Ha a faszövet megsérül, nincs, ami meggátolná a kórokozók behatolását. Egészen addig így marad ez, amíg tavasszal be nem indul az a fajta sejtosztódás, amely a sérült felületen keletkezett seb elzárását segíti. A téli metszés azonban előnyösebb a tűlevelűek esetében, hiszen a hideg sokkal inkább meggátolja a gyantafolyást.
A tél tökéletes lehet arra, hogy a feleslegessé vált fáktól és cserjéktől megszabaduljunk. Ha a fa nagyon magas, akkor mindenképp szakembert kell hívni. Ha egy fával megbirkózunk magunk is családtagok, barátok bevonásával, akkor először az ágakat kell lefűrészelni, majd a tövét körül kell ásni, és úgy mozgatni a törzsét, hogy minél nagyobb gyökeret távolítsunk el. Az ágak és a fa törzse tüzelőként felhasználható, ahogy az ágak is.
