Egy gyerek nem gyerek, szokták azoknak mondani, akik még csak egy gyerkőcöt vállaltak. Lehet szándékos döntés, hogy egykeként nevelik a párok gyermeküket, de számos más ok is a háttérben állhat, hogy nem vállalnak többet. Máshol eleve eltervezett és megvalósított projekt, hogy egy gyermek mellé legalább még egynek születnie kell. Aztán vannak azok a párok, akik elmennek egészen háromig, vagy még tovább is.

Oda a kiskirályság
Az első gyermek tejhatalma csak addig van érvényben, amíg a második gyermek meg nem születik. Amíg a kistesó meg nem érkezik, akár évekig önkényuralomban élvezheti anya, apa, a nagyszülők figyelmét. Az elsőszülött gyermekre a szülők is kicsit másképp tekintenek, hiszen vele még minden új volt. A babavárás, a szülés csodája, a baba gondozása, nevelése, mind-mind ismeretlen volt azelőtt. A második gyerkőccel való várandósság ugyan lehet egészen más, mégis felkészültebb az anya, tudja, hogy mire számíthat még akkor is, ha a szülések között is óriási különbségek lehetnek. A kistestvér születésével oda lehet az elsőszülött „királysága”. A szülők figyelme már megoszlik a két gyermek között, ráadásul egy újszülöttel többet és máshogy kell foglalkozni, mint a nagyobb gyermekkel. Ez sok első gyermeket megvisel, irigyek a kicsire, dacosan viselkednek a testvérrel és a szülőkkel is. Ez a testvérféltékenység. 

Szendvicsben középen
A harmadik terhességnél már máshogy figyel magára az édesanya is, és a gyermekgondozásban is már nagy rutinnal kezeli a helyzetet. Míg a legnagyobb gyerkőc már belerázódott abba, hogy kistesó születik, addig a második gyermeknek új érzés, hogy rajta kívül lesz még egy kicsi, akivel a szülők sokkal többet fognak foglalkozni, mint vele. Addigra a legnagyobb már okos, értelmes, beszédes és sokat segít a kistestvér gondozásában, akivel a szülők idejéből sokat elvesz. De mi van a középső gyerkőccel?

Az első gyermek kiváltsága nagy, ezért neki könnyebb a helyzete, míg a harmadik, a legkisebbel meg még sokat kell foglalkozni, őt mindenki kényezteti. A középső gyermek szenvedheti mindezt. Ő a szendvicsgyerek, akire a legkevesebb idő jut. A legnagyobb már akár iskolába járhat, a szülőkkel való közös tanulás is bekerülhet a napi közös tevékenységbe, mindeközben a kicsi még lehet, hogy éppen totyog, és minden mozdulatára figyelni kell. A középső gyerkőc óvodás, még semmi komolyabb feladata, megmérettetése nincs, de már önállóbb. Nem ő az első, és nem ő az utolsó, amely megkeserítheti a gyermek és a szülők életét is. A középső gyermek szindróma létező. Az első gyermek születésével fenekestől felfordul egy addig gyermektelen család élete. Akkor válnak igazán családdá, amikor az első baba megszületik. A másodiknál már nincs akkora felfordulás, míg a harmadik baba születése körül sincs már akkora csinnadratta, mégis az a csemete a legkisebb, a leggyámoltalanabb.
Az, hogy valaki középső gyermekként születik, kihathat személyiségfejlődésére is. Természetesen nem minden szendvicsgyermekre igaz, hogy vele érezhetően kevesebbet foglalkoznak, és a későbbiekben akár falat is építhet maga köré, hiszen ez a különleges szerep előnyére is válhat, mert helyzetéből adódóan elkezdhet jobban teljesíteni az iskolában azért, hogy rá jobban figyeljenek szülei. Így válik motiválttá, ambiciózussá. Az a szerencsés középső gyermek, aki a középső gyermek helyzetét pozitívan tudja kihasználni, fejleszteni tudja jellemét, képességeit, és sokara viheti az életben. Arról nem beszélve, hogy ezáltal tényleg nagyobb figyelmet kaphat szüleitől. 

A legtöbb azonban a szülőkön múlik. Mindegy, hogy hányadik gyermekként születik valaki, ugyanannyi figyelmet kell külön-külön szánni a gyermekekre, és persze igényeiknek megfelelő minőségi idő legyen. Még így is érezhetik a gyerekek magukat mellőzöttnek, de a problémát időben kell orvosolni. Beszélgetni kell a gyerekek érzelmeiről, félelmeiről.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!