Magatartászavar, figyelemzavar, hiperaktivitás. Hányszor halljuk ezeket a fogalmakat a mai gyerekekkel kapcsolatosan emlegetve, míg a most középkorú generáció esetében erről még csak nem is tudtunk. Annak a korosztálynak azon gyermekére, aki a mostani hiperaktív, figyelem- vagy magatartászavaros gyermekhez hasonlóan viselkedett, csak rávágták, hogy rongy kölyök. Ma már azonban az óvodai és iskolai nevelők is észrevehetik a gyermeknél a problémát, amelyet legtöbbször a szülők is tapasztalnak otthon, így ha minden jól megy, akkor a szülők és a pedagógusok összefogásával megkezdődhet a probléma kiderítése.

Sok esetben a figyelemzavar állapítható meg. A szülők már otthon is felfedezhetik ennek a zavarnak a jelenlétét. A mai gyerekek életében sok inger jelen van, ami miatt hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, hogy emiatt már a figyelmüket is nehezebb lekötnünk. Életkori adottság is, hogy a világot éppen felfedező gyerekeket minden érdekli, így bármire is koncentrálnak, abból könnyű kizökkenteni őket. Egyéni adottság az is, hogy vannak nyugodtabb típusú, valamint örökmozgó gyerekek. Sok szülő ez utóbbira gondol akkor, amikor gyerkőce figyelmét nem tudja semmivel lekötni. Van néhány jel, amelynek felismerésével korábban megállapítható az esetleges probléma.

Az rendben van, hogy a csecsemők sírással fejezik ki minden problémájukat, de ha az etetés és alvás körüli probléma a két éves kor betöltése után sem szűnik meg, problémát jelezhet. Ugyancsak jelzésértékű lehet, ha a kisgyermek egyik pillanatban édesen játszik, majd egy kisebb kudarc után is agresszívan vagy kiszámíthatatlanul viselkedik. Azok a gyerekek, akik koncentrációhiánnyal küzdenek, gyakran hisztivel vagy erőszakkal reagálnak az adott helyzetre. Már óvodában is fel lehet arra figyelni, hogy nem képesek a részletekre figyelni, és figyelmetlenség miatt gyakran követnek el hibát a feladatokban. Iskolába kerülve pedig ez még inkább megmutatkozik. Nehezen tudnak koncentrálni feladat vagy akár játékhelyzetben is, és gondot okoz az is, hogy nem hallják meg, vagy nem válaszolnak a direkt kérdésekre. A figyelemzavaros gyerekek nem képesek követni az instrukciókat, így félbe maradhatnak a megkezdett feladatok, a házi feladat vagy akár az otthon végzett tevékenységük is. A szülők és a tanítók is szembesülnek azzal, hogy a kisdiákok rendszeresen elhagyják felszerelésüket (toll, ceruza, könyv, ruha), amelyeket a tanulás során használniuk kellene.

A figyelemzavar megállapítása a jóval nehezebb feladat, mint annak kezelése. Ez az a jellegű probléma, ami jelentéktelennek tűnik kisgyermekkorban, de ha nem ismerik fel időben és nem kezdődik meg annak kezelése, akkor a későbbiekben még inkább megnehezíti a gyerekek dolgát. A figyelemzavarral küzdő gyerekek egyáltalán nem buták. Sőt, jellemző rájuk az, hogy kimondottan jó eszűek, ám a figyelemközpont működési zavara miatt nem tudnak megfelelően koncentrálni. Főleg a bizonyítványban és az ellenőrzőben mutatkozik meg az eredmény, és a szülők leginkább ekkor kapnak észhez.

Amennyiben beigazolódik a szülő és a tanítók által észlelt zavar, a szakember is megállapítja a figyelemzavart, úgy a probléma megoldásához is közelebb kerül a gyerkőc és a szülők is. A gyermekpszichológus, a nevelési tanácsadó, valamint a tanítók és a szülők közös segítségével javítható a figyelemzavaros gyermek helyzete.