Jump to content

Az élet egy másik színtere

2018. 02. 20. 19:00

Ez bizony az anyaság. Nőként azt a feladatot is ránk ruházták – ha vállaljuk, és ha sikerül –, hogy méhünkben egy vagy több gyermeket kihordjunk, a világot egy-egy újabb élettel gazdagítsuk, genetikai állományunkat tovább örökítsük.

Az anyává, szülővé válás egy komoly és életre szóló feladat, amelyben megannyi nehézség ellenére is azt érzi az ember, hogy gyermekei által lett kerek és teljes az élet. Még akkor is, ha jó ideje nem aludtunk igazán pihentetőt, és álmosan tántorgunk. Ránézve apró gyerkőcünk édes mosolyára vagy a szinte porcelánbabának tűnő alvó kisbabánkra, elfelejtjük ezeket a nehézségeket. Minden anya érzi ám, hogy az egykori gyermektelen élete teljességgel megváltozott. Született egy új családtag, aki aprócska termete ellenére az egész mindenséget felbolygatta.

Az édesanyák élete megváltozik, ha gyermekük születik. Ezt mindenki tudja, hiszen a már gyakorlott édesanyák, saját édesanyánk hasznos útravalókkal igyekszik ellátni, de igazából csak akkor értjük meg, hogy miről van szó, ha már azt a gyakorlatban is meg kell élnünk. Főleg az első gyermek születése után ismerjük meg az új létformát.

Mielőtt még fejest ugrottunk volna a családalapításba, a kedvenc dalainkat, kedvenc filmünket hallgathattuk, nézhettük akkor, amikor csak kedvünk volt. Nos, ez a baba születése után már nem így van. Az újszülött babának még nem feltétlenül játszunk le babazenéket, meséket, azonban a fáradtság miatt nekünk sincs arra igényünk, hogy a baba elalvása után kezdjük filmet nézni. Egy-egy „jól sikerült” nap után alig várjuk, hogy végre ágyat érjen testünk, egy filmre már nincs kapacitása agyunknak. Vagy épp Azért nem hallgatunk/nézünk filmet, hogy alvó babánkat fel ne ébresszük. Ahogy pedig nő a gyermek, szeretnék, hogy okosodjon, tanuljon, ezért neki való zenékkel, mondókákkal, mesékkel látjuk el. Mire észbe kapunk, egy egyszerű kérdésre is rigmusokban és mondókákkal válaszolunk felnőtt társainak. Idézni tudunk mesékből, ismerünk minden szereplőt, azt is tudjuk, hogy a mesecsatornákon melyik mesét mi követi. Az összes gyermekdal és mondóka élő lexikonként a fejünkben van. Olykor még álmainkba is beleszőjük a meséket, mondókákat. Az élet mindjárt viccesebbé válhat úgy, hogy dalolva, játékosan válaszolunk valakinek.

Hiába tartjuk magunkat érett személyiségnek, bizony anyaként, szülőként képesek vagyunk hülyeségekbe belemenni csak azért, hogy gyermekünk arcán megjelenjen a várva várt mosoly, vagy még inkább, hogy hallhassuk csilingelő kacagását. Szeretjük hallani ezt az édes hangot, mert az a világ egyik legjobb érzése.

Sosem volt még olyan fontos az étkezés, – főleg az egészséges étkezés –, mint amióta gyermekünk van. Kimondottan igaz ez azokra az édesanyákra, akik gyermeke nem jó evő. Az eget is befestenénk rózsaszínűre, ha gyermekünk kicsit többet és jóízűen falatozna. Éppen ezért változatos ételeket kezdünk készíteni, együtt falatozunk gyermekünkkel „egyet a baba, egyet a mama kedvéért” alapon. Sosem szántunk ezelőtt ennyi időt az evésre, mint akkor. Szertartássá kezd válni.

Ahol bevétel van, ott kiadás is, szokták mondani, és fontosnak is tartjuk gyermekünk emésztését, ezért figyelemmel kísérjük a pelus tartalmát. Ha valami fennakadás történik, majd napok múlva jön a megváltó megkönnyebbülés, szinte örömtáncot vagyunk képesek ellejteni. Mi is megkönnyebbülünk, hogy a gyermekünk pocakja nem fáj.

Ami korábban olyan fontos volt, az mára lehet, hogy feledésbe merül. Akár smink és magassarkú nélkül is képesek vagyunk az utcára merészkedni. Ahhoz, hogy a boltba elugorjunk, vagy a játszótérre menjünk a kicsivel a lehető legkényelmesebb és legpraktikusabb ruharabokat kapkodjunk magukra. Minden, amire azelőtt akár órákat szántunk, most képesek vagyunk percek alatt megvalósítani. Ez igaz, az alvásra is. Akár ülve is elszunnyadhatunk, vagy az altatásban lévő gyermekünket is leelőzhetjük alvásban. Mégis a legszebb dolog, ami csak velünk történhet, ha anyává válunk.

(Forrás: marmalade.hu | pregnancyandbaby.com, bodybellybaby.com, miraclemakermom.com/képek)