Mit nem adna sok kialvatlan anyuka, ha pici babája végre átaludna egy-egy éjszakát. Míg egyes kisbabák alvókája igen rossz, addig serdülőkorban azzal találkozik szembe a szülő, hogy tinédzser gyermeke szinte mindig alszik. Nemcsak az alvás mennyisége nő meg, de a problémák száma is. Ahogy mondani szokták: kisgyermek kis gond, nagygyermek nagy gond. Bármilyen szelíden adja magát a kamaszkor, bizony minden tini megérzi magán a változást, mind külsőleg, mind pedig belsőleg. A testi változásokon túl megváltozhat a tini viselkedése, amelyet érzékelnek a szülők, a családtagok, és mindenki más is. Emlékezzünk csak vissza saját tinikorunkra. Küzdöttünk a pattanásokkal, a testi változásokkal. Ott is szőr nőtt, ahol azelőtt kopasz volt. Kerestük a helyünket a világban, új barátságokat szőttünk, amelyek nem biztos, hogy jó útra tereltek. Szívünkben olyat éreztünk, amelyet azelőtt soha, hiszen egyre jobban kezdett érdekelni a másik nem egy-egy egyede. Amíg kerestük a helyünket és a saját közegünket, vitába keveredhettünk a családdal, és mindenki mással. Sokszor éreztük úgy, hogy nem ért meg senki. Előttünk volt a pályaválasztás, és ezek mind frusztrálók voltak. Az alvás volt a mentsvárunk, arról nem is beszélve, hogy állandóan fáradtak voltunk.
Nincs ez másképp a mai gyerekekkel, a mai tizenévesekkel sem. Folyton aludnának, mindig álmosak. Az embernek van egy alvási és ébrenléti ciklusa, amelyet cirkadián ritmusnak is neveznek. Ennek köszönhetően ébredünk fel reggel akár óracsörgés nélkül, és érezzük álmosnak magunkat este. Ez a rendszer működik a kamaszok esetében is, csakhogy a hormonok szintjének változása miatt az esetükben ez a belső ritmus késésbe kerül. Sőt, addig, amíg egy fiatal el nem éri a felnőttkort, a cirkadián ritmus többször változik. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek máshogy alszanak babakorban, máshogy kisiskolásként, és kamaszként is. A kamaszok alvási igénye lényegében nem lenne több, csak későbbre tolódik/na az elalvás és ennek köszönhetően az ébredés fázisa is.
Egyes pici babák rossz alvók. Valami miatt nem képesek az éjszakát átaludni, ezért az ilyen gyerekek szülei alig várják, hogy vége nyugodt alvásuk lehessen. Ugyanezek a gyerekek tiniként viszont alig tudnak reggel kimászni az ágyból, mert olyan álmosak. Az alvást szabályozó hormonok tinédzserkorban később termelődnek bennük, ezért van az, hogy még javában fent kukorékolnak, holott már ildomos lenne aludniuk. Csakhogy a későbbi elalvás kevesebb pihenést eredményez a számukra. Akkor lenne jó, ha az ébredést is el lehetne tolni és az iskolakezdés 10 körül történne. Ami persze nem megvalósítható, így a serdülő fiatalok java kialvatlan, álmos. Hiába parancsolunk rájuk, hogy aludjanak. Ha nem vagyunk álmosak, mi sem tudunk elaludni, pont, ahogyan a tinik sem. Az alvást segítő hormonok későbbi termelődése miatt sem jön álom a tinik szemére, de emellett ugyanúgy ludasnak mondható az okoseszközök lefekvés előtti használata. Az online világba belemerülő fiatalok nem tudnak elszakadni az internettől, nemhogy álmosodnának, de egyre éberebbek lesznek az este folyamán.
Egy biztos, hogy az oktatási rendszerek egyáltalán nem veszik figyelembe azt, hogy a tinik alvási ritmusa elcsúszik – internettől, okos eszközök használata nélkül is –, így mindig álmos, nyűgös diákok ülnek be az iskolapadba. Milyen jó lenne, ha 10-kor kezdődne az iskola.
