Azonban, ha arra gondolunk, hogy csak a gyerkőceinkre hatnak a mesék, akkor nagyon tévedünk. Minden mese – ítéljük azt jónak, vagy kevésbé annak – hatással van a fantáziánkra. Fejünkben kialakítunk a szereplőkről és a történésekről egy képet. Ha a mesekönyvben illusztráció is van, az segít megformázni a szereplők alakját, de ahhoz tehetünk hozzá, vehetünk el belőle, színesíthetjük.
Jól tudjuk, hogy a klasszikus mesék miről szólnak, ám azoknak vannak rövidített változataik. A jó mese azonban az, amelyik egy sort sem hagy ki, ugyanis minden elemének jelentősége van. Ha rövidítik, akkor számos mondanivalótól megfosztjuk a gyerekeket és magunkat is.
A gyerekek életében nagyon fontos a napirend kialakítása, amely biztonságot ad, és kiszámíthatóvá válik az élet. Ez a kiszámíthatóság adja éppen a biztonságérzetet. A napirendhez jó, ha a meseolvasás is hozzátartozik. Azon túl, hogy a mindennapok részét jelentik, a gyermeki hit alapjait adják meg a mesék. A mese olvasása közben a fantázia szárnyalni kezd, feszültséget teremt a történet, azonban a végkifejlet azt oldja is.
A mesék a gyerekek és a felnőttek képzeletét sem hagyják leülni, sőt olyan belső képek alkotására ösztönöz, amely csak gazdagítja azt. Nemcsak a képzeletet fejleszti, de az érzelmeket is. A mesék rávilágíthatnak arra, hogy mindenkinek vannak félelmeik, amelyeket oldani is képesek.
A mesék azt a világot tárják elénk, ahogy a gyerekek látják a világot. A gyerekekhez ez nagyon közel álló, magukat teljesen képesek a mesevilágba képzelni, de a felnőttek számára sem ismeretlen, hiszen ők is voltak gyerekek. A mesékben minden olyan egyszerű lehet, de a szélsőségek is megjelennek, éppen úgy, ahogy a gyerekek élik meg az életet.
A gyerekek a mesehallgatás során beleképzelik magukat a történetbe, azaz befelé is figyelnek. Saját fantáziájukra van bízva, hogyan alkotják meg magukban a mese szereplőit, helyeit, cselekményeit, de a mesét olvasó szülő, vagy pedagógus sokat segíthet abban, hogy még inkább ráerősítsen a képzeletükre. A hangerő, a hangsúly, a hanghordozás, a mesét olvasó felnőtt saját beleélésével még elevenebben jelenhetnek meg a képek a gyerekekben. A mesélő felnőtt, aki beleéli magát az olvasmányba, ugyanúgy megmozgatja a képzeletét, visszamehet a múltba, a gyermekkorába, és ezzel az érzéssel a felnőttben ugyanúgy csökkenhet a feszültség, mint a gyerkőcben.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!