A szavaknak komoly ereje van. Jól tudjuk, hogy nagy erőt is adhatnak jókor célzott szavaink. Néhány szóval olyan motivációt és erőt adhatunk másoknak, mintha csak erre vártak volna. Van azonban másik éle is a szavainknak, amelyeket vagy szándékosan szúrás miatt alkalmazzuk, vagy a hanglejtés és jelentése miatt értette félre a másik fél. Egyszóval könnyen lehet a szavakkal is bántani másokat. A bocsánatkérés lehet az egyik eszköze annak, hogy valamit enyhítsünk a kellemetlen állapoton. A bocsánatkérés és a megbocsátás azonban nem mindig jár együtt, külön-külön is léteznek egymástól. Bocsánatot úgy is kérhetünk valakitől, hogy megbocsátást egyáltalán nem is remélünk, azonban lelkünket annyira nyomja egykor kimondott szavak súlya, vagy cselekedeteink, hogy a bocsánatkéréssel adózunk a másik előtt. Egy bocsánatkérés lehet azonban csak elvárás, és egy odabökött kelletlen bocsánatkérés olyan, mintha szándékosan tovább sértegetnénk a másikat. A megbántott és a bántó felek érzelmileg függnek egymástól. Mindkét fél számára megterhelő ez, hiszen csak kevesen vágynak arra, hogy szándékosan bántsanak valakit, és még kevesebben vannak azok, akik szeretik, ha megbántják őket. Egyértelmű, hogy ebből a kényelmetlen helyzetből kiutat a bocsánatkérés jelentheti. Ha elfogadja a sértett fél a bocsánatkérést, akkor mindkét ember lelke megkönnyebbülhet.

A párkapcsolatokban hiába nagy a szerelem, attól még számos körülmény vezethet oda, hogy megsértik egymást szavaikkal vagy cselekedeteikkel. Bármi kiválthat vitát is, hiszen azért, mert egy párt alkotnak, még lehetnek köztük nézeteltérések. Lenni kell azonban egy olyan szeretetnyelvnek, amellyel a sértett félhez könnyebben lehet közelíteni és megbocsátást nyerni. Ezt a szeretetnyelvet kell ismerni, és alkalmazni, amikor szükséges. Ám a bocsánatkérésnek ugyanúgy van nyelve, amelyen nem árt, ha értünk, mert sokkal gyorsabban lezajlik egy veszekedés, egy vita. Márpedig a párok között mindig lehetnek nézeteltérések. Nem homokba kell dugni a fejünket és szemet hunyni minden felett, hanem meg kell oldani azokat, mert azok visznek előbbre. Amikor úgy bántjuk meg párunkat, hogy nem volt igazunk, hibáztunk, azt érdemes a másik féllel is tudatni. Elfogadni azt, hogy hibáztunk, ezt ismertetni a másikkal az önismeret egyik állomása. Ha elismered a hibádat, az nagy megkönnyebbülés lehet neked is, a társadnak pedig hitelessé válik a bocsánatkérésed.

A bocsánatkéréshez szükség van ahhoz, hogy a sértett fél azt érezze, hogy a másik tényleg megbánta azt, amit mondott, amit tett. Nem kellenek az üres kifogások, csak egy egyszerű, szívből jövő „Sajnálom, bocsáss meg!”.

Szavainkkal, cselekedeteinkkel úgy is megbánthatunk másokat, hogy nem is akarunk. Ideje azt jóvá tenni, ezért a kárpótlás fontos része a bocsánatkérésnek. Maga ez a gesztus is elég lehet ahhoz, hogy a feszültség oldódjon. Még egy jó tanács: a bocsánatkérést sose kövesse „de”, mert a „de” után általában megint a másikat bántjuk meg, és nem a saját hibánkon van a hangsúly.