A kalandban benne van minden. Sikerülhet jól vagy rosszul, tartogathat kockázatot, veszélyt, megismerkedhetsz különleges emberekkel és olyan helyekre eljuthatsz, amelyről csak álmodtál. Feltéve, hogy bele mersz vágni.

Mindenkiben benne él a felfedezni akarás, a kalandvágy, azonban sokan elzárkóznak ettől, mert a biztos és biztonságos kis buborékukat nem merik kockáztatni. Inkább maradnak az unalmas, egyhangú életükben, mintsem kockáztassanak akár kicsit is. Az ember már csak ilyen. Félti nehezen összegyűjtött vagyonát, értékeit. Meggyőzzük magunkat, hogy jó nekünk az, ami van. A hála nagyon fontos, sokat segítünk életünkön, ha elfogadjuk azt, ami épp van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha lehetőségünk adódik valami újra, változásra, akkor azt el kell vetni. Ha az élet tálcán kínál fel esélyt a jobbra, akkor csak a merészségünk szabhat határt annak, hogy beleugrunk-e vagy sem. Természetesen attól függően, hogy az új lehetőség mekkora kockázattal járhat, mérlegelni szükséges. Mégis ez az a pont, amikor nagyon sokan visszalépnek a biztosba. Aki így él, és már több adandó lehetőséget is kihagyott, az bizony bezárkózott saját börtönébe. Belül azonban pezseg benne a vágy, hogy kalandokat éljen meg, de az álomvilágból sosem vagy csak nagyon ritkán mer kilépni.

A legtöbbünk vágyja a kalandokat, már csak azért is, mert hétköznapjaink majdcsak ugyanolyanok. Ez a monoton lét lélekgyilkos lehet. Ha hagyjuk ezt az állapotot eluralkodni világunkban, akkor belefásulunk, zombi módjára tudjuk magunk mögött a napokat.

A legtöbbünkre igaz, hogy majdcsak minden nap ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, ugyanazzal foglalkozunk. A legszerencsésebbek azok, akik imádják munkájukat, abban ki tudnak teljesedni. Ám a legtöbben csak túl szeretnék élni a mindennapokat, hogy eljussanak az áhított hétvégééig.

Az, hogy milyen az életünk nem csak tőlünk függ, ugyanis számos szabálynak, elvárásnak meg kell felelnünk, azonban az sem igaz, hogy az élet áldozatai, robotjai vagyunk. Ez csak akkor igaz, ha ebbe beletörődünk, elfogadjuk. A döntés a kezünkben van, változtatni mindig lehet. Ha a munkahelyen nem is tudunk módosítani, akkor máshogy kell kalandot bevonni az életünkbe.

Mennyi olyan történetről hallani, amikor életükbe belefáradt vagy azt megunó emberek feladják addigi életüket, felszámolják az azelőtti környezetüket, és megvalósítják bakancslistájuk pontjait. Még csak nem is kell felégetni magunk mögött mindent, hogy kalandokkal tarkítsuk életünket. Hogy mi a kaland? Mindenkinek más. Amíg valakinek más ország megismerése, meghódítása az, addig van, aki abban találja meg önmagát, saját kalandját, hogy állatokat ment, vagy szegény embereken segít. Benned is ott rejlik saját kalandvágyad. Légy őszinte magadhoz, és valld be magadnak, hogy mi az, majd vágj bele! Hihetetlen szabadságot ad.