Arról az előzőekben írtunk, hogy humorérzékkel vagy rendelkezik valaki, vagy nem. A szüleinktől eltanulhatjuk a humor alapjait. Ha nem olyan közegben nevelkedett valaki, még akkor is fejleszthető.
A humorérzék abban nyilvánul meg, hogy képesek vagyunk nevetni (akár saját magunkon is) és nevettetni. Jó, ha rendelkezünk vele, mert nemcsak könnyebb az élet nehézségeit is elviselni, de oldja a belső feszültséget és akár gyógyít is. Aki humoros, optimista, vígkedélyű, azzal szeretnek mások is együtt lenni. Kapcsolatainkban is fontos szerephez jut a humor, és bizony ez is az a plusz, amit párkereséskor figyelünk a másikban. A humorhoz tényleg érzék kell? Induljunk csak ki a humorérzék elnevezésről. A humor ugyanis nem mindenkiben alapfelszereltség, de vannak, akik rendelkeznek ezzel a plusz érzékkel. Az sincs teljesen elveszve, akinek alaphangon nem adatott meg ez a plusz, ugyanis a humort lehet fejleszteni, tanulható. A humorérzéket a nevetéssel lehet fejleszteni. A mosoly, a jókedv vonzó. Ha mosolyogva ébredsz reggelente, a körülötted lévőket is ellátod mosolyoddal, akkor majdnem biztos, hogy visszamosolyognak rád. Legalábbis a legtöbben, köztük a világ is. Olyan ez, mint a vonzás törvénye. Azt kapod, amit adsz.
Ha úgy kezdünk egy napot, hogy a tükör előtt állva méregetjük magunkat és csak a negatívumainkat látjuk meg, hatással lehet egész napunkra. Lásd meg magadban a jót. A humorérzék fejlesztése önkritikát is jelent, valamint az is fontos, hogy a körülöttünk és a világban zajló történesekre többféleképp is rátekintünk. Meglátjuk egyik és másik oldalát is, és azt megfelelő hatással adjuk át másoknak.
Mindenből viccet lehet csinálni. Ez komoly. Szó szerint mindenből, de vigyázni kell, mert a humorba könnyen belevegyülhet ítélkezés. Ha pedig tényleg ítélettel teli a humor, azt már gúnynak nevezzük, ami pedig fájó, bántó, gyilkos.
Azért, mert valaki sok viccet olvas, azokon jót tud nevetni, még közel sem biztos, hogy jó nevettető. Ha a humoros történeteket mindenféle átélés nélkül, nyersen adja elő, akkor a legjobb vicc is sablonossá válik. Az is hangulatromboló, ha a vicc mesélője már azelőtt elneveti magát, mielőtt a poént kimondta volna. Ha mégis így történik, akkor az a szerencsésebb verzió, ha a hallgatók már azon nevetnek, ahogy a mesélő hahotázik. Sokszor azonban ez viccesebb szokott lenni, mint maga a vicc csattanója, és ilyenkor nagy csend uralkodhat el a közösségben. Ha viccet mesélünk, akkor nem kell elvárni, hogy méltassanak. A legjobb visszajelzés a nevetés.
Bármiből gyártható humor, és bármit fel lehet nagyítani. Ha pedig túlzásokkal élünk, becsempésszünk mondandónkba, ugyancsak nevettetés lehet a vége. Az ellentétek alkalmazása is hatásos módszer. Belekezdünk egy történetbe, mintha arról szeretnénk mesélni, majd váratlanul és hirtelen átfordítjuk a történetet. Ezek az ellentétek alkalmazása mellett a nyelvi elemek használata is tréfás szokott lenni. A magyar nyelv ráadásul kiváló erre, hát érdemes kiaknázni a lehetőségeket.
