Talán csak hallomásból ismert, hogy Szibériáéban milyen hideg van. Mert tudni csak kevesen tudják, hogy milyen is az igazi szibériai hideg. Habár bármikor lehetőségünk adódik, hogy az internet segítségével részesei lehessünk a hideg látványának, amelytől még talán a hideg is kiráz, azonban nagyon más arra a fűtött otthonunkból, eszközök által rátekintést nyerni, mintsem a bőrünkön megérezni. Lehet, hogy a forró kávédat kortyolgatva, a meleg szobádban nézed meg, hogy a világ leghidegebb városában akár hatvan fok hideg is lehet, természetesen mínuszban. A szibériai falu a világ leghidegebb települése címet viseli. Ojmjakon az a falu, ahol hírből sem ismerik a meleget, már ami a téli időjárást illeti. A meleg ruhákat és az otthonuk felfűtését azonban annál inkább szükséges, ha túl akarják élni a kőkemény mínuszokat.
Miközben jajveszékelünk a mínusz 10 foknak is, addig Ojmjakonban mínusz 62 fokot mértek januárban. Amíg mi bizakodunk abban, hogy a kései igazi tél nem sokáig vicsorítja ránk hófehér fogát, addig a világ leghidegebb falujában élők számára ilyen remény nem létezik, legalábbis télen nem. A januári átlaghőmérséklet ugyanis -50 fok. Nyáron azonban mértek már 30 fokot is, így a nyári meleg és a téli leghidegebb hőmérséklet közötti különbség 100 fok is volt már.
Ha a mostani hideget már nehezen viseled, akkor gondolj az Ojmjakonban élőkre. Nem is laknak a faluban csak alig ötszázan, mert ott egészen más az élet. Ez az a vidék, ahol, ha autóval megy valaki ügyet intézni, bevásárolni, amíg ügyes-bajos dolgát intézi, az autóját kénytelen járatni, mert különben nem autóval menne haza. Be sem tudná indítani azt. Fűtött garázsba kell beállniuk járműveikkel, mert nem lehetne életre kelteni az autókat.
Az ojmjakojni házakban nem lehet kiépíteni csatornázási rendszert, hiszen a nagy hideg azt szétrepesztené, ezért az illemhelyiségek legtöbbje a házon kívül van elhelyezve. Ahhoz is elég erőt kell gyűjtenie az ott élőknek, hogy elintézzék ügyes-bajos egészségügyi dolgaikat. Valószínűleg a több rétegnyi ruha le- és felvételével megmozgatják magukat. Szénnel fűtött erőmű szolgáltatja a falulakóknak a meleget. Az iskolát és óvodát csak akkor zárják be ideiglenesen, amíg a hőmérő mínusz 50 fok felé ér. Az Ojmjakonban, valamint a térségben élők ugyanúgy eljárnak boltba, a gyerekek óvodába és iskolába mennek minden nap, mint bárhol máshol a világban. És ha azt hiszed, hogy ezek a gyerekek folyton betegek, akkor nagyon tévedsz. A szibériai nevelési-oktatási intézmények udvarán nem ritka látvány az, hogy alsóneműre vetkőzött gyerekek locsolják le magukat jéghideg vízzel, mártóznak meg a hóban vagy jeges vízben. A szertartás után azonnal a meleg helyiségbe vonulnak, ahol átmelegednek, azonban ezzel az immunerősítő módszerrel azt érik el, hogy senki sem betegszik meg.
Ha tehát utálod a hideget, akkor gondolj a Szibériában, különösen az Ojmjakonban élőkre. Lelked mélyén pedig te is tudod, hogy a tél utolsó erősebb próbálkozásairól van szó, és talán napokon belül a tavaszban találjuk magunkat.
