Hogyan tudja magát egy szállodai vendég kárpótolni azért, hogy egy szállodai szobáért pénzt kérnek el tőle? A leginkább apróságokkal. Gondolunk itt a samponra, tusfürdőre és szappanra, ami kötelező eleme a fürdőszobai tartozékoknak. Mivel nem rakhatnak ki többször használatos termékeket, nem használhatják egymás után a vendégek ugyanazt a szappant, így miniatűr, külön csomagolt kozmetikai termékeket helyeznek ki. A legtöbbjét persze a vendégek magukkal is viszik. Ez még a legártatlanabb kompenzálás, azonban sokak bőröndjébe kerül bele a szállodai szoba elhagyásakor a törölköző. A szállodák életében tehát teljesen általános jelenség, hogy a piperecikkek eltűnnek a fürdőkből, de sok helyen tapasztalják azt is, hogy a törölközők, papucsok is a vendégek kezéhez ragadnak. Sőt, aki mer nagyobban gondolkodni, azok még a fürdőköntöst is eltulajdonítják.

A szálloda logójával, nevével ellátott tollak is nagyon „kelendőek”, de rendre tűnnek el evőeszközök is és kapaszkodjunk, mert még a vasalóra is sokan igényt tartanak. Ha van a bőröndben elég hely, egyáltalán nem gyanús a kis készüléket meglovasítani.

A szállásadó helyek vezetői számára nem ismeretlen jelenség, hogy kisebb dolgokat ellopnak a vendégek. Legtöbbször minimális anyagi kárt okoznak. A fürdőköntösön, törölközőn és kozmetikai szereken túl deficitet okozhat a poharak, ágyneműk, edények eltűnése, de előfordulnak komolyabb megkárosítások is.

Egyes vendégek igencsak pofátlanul és mértéktelenül tulajdonítják el a szálláshely értékeit. A svájci vendégek például ki vannak élezve a hajszárítóra, míg az osztrákokat sokkal inkább érdeklik a kávéfőzők és az edények. Olyannyira, hogy rendre magukkal is viszik. A hollandok nagyobb kalandnak érzik, ha a WC-papírt és a villanykörtét viszik magukkal haza.

Volt már arra is példa, hogy az „ártatlanabb” és kisebb értékű eltulajdonítás mellett igencsak fura és nagyobb kárt okozó lopást is észrevettek a szállásadók. Ilyen volt például az az eset, amikor egy pianínót loptak el. Az ugyan nem egy emberes megmozdulás volt, kellett hozzá három ember, hogy el tudják vinni. Arra is volt már példa, hogy a szállodai alkalmazottól kértek egy dobozt a vendégek, mondván, a bőröndjük elromlott. Mint kiderült, a doboz azért kellett, hogy abban tudják elvinni a szobabán lévő televíziót. Tűnt már el indukciós főzőlap is, de padlóváza, éjjelilámpa, páncélkazetta, komplett számítógép – monitorral, billentyűzettel és egérrel együtt­ –, de volt, ahol a laminált parkettát is felszedték az ideiglenes szobalakók. Sőt, a szoba dekorációs elemeként szolgáló vaddisznófej is úgy megtetszett egy vendégnek, hogy magával is vitte. De semmi sincs biztonságban a vendégekkel szemben. Viszik, ami nincs lebetonozva, odahegesztve. A falon lógó festmények és a távirányítók is kelendők.

A szállodai látogatások zömére tehát igaz, hogy több mindennel távoznak a vendégek, mint amivel érkeztek. Nemcsak a turistáknak kell figyelniük idegen helyen saját értékeikre, de a szállásadók is szembesülhetnek az enyves kezű vendégekkel.